Újabb korlátozást vezet be töltőállomásain a Shell

    0
    1
    Elszabadultak az olaj- és üzemanyagárak az ukrajnai háború következtében. Ez hazánkban a kis- és nagykereskedelmi árak befagyasztása és a rohamosan dráguló beszerzés mellett ellátási hiánnyal fenyeget, igaz a szakértők azt mondják, inkább csak lokális, időszakos hiányokra kell felkészülni. Most persze pánik van, aki csak teheti, megtölti autóját, megveszi az üzemanyagot a mezőgazdasági gépeihez a 480 forintos áron. Mivel a környező országokban akár 800-900 forintos üzemanyagárakkal is össze lehet már futni,

    beindult az üzemanyag-turizmus, sokan már rendszeresen hozzánk járnak tankolni, és a fuvarozók is előszeretettel töltik meg tartályaikat hazánkban.

    Erre válaszul a Shell már február 22-én bevezetett egy limitet a nemzetközi tranzitútvonalak mentén található 12 töltőállomásán, azokon egy alkalommal legfeljebb 100 liternyi üzemanyag vételezhető a nagy nyomású oszlopokon, ugyanakkor a napon belüli tranzakciók számát nem korlátozták. A mai naptól további 30 budapesti és 76 vidéki Shell töltőállomás kapott újabb korlátozást: a kisnyomású kútoszlopokon tranzakciónként legfeljebb 25 ezer forintért lehet tankolni, ez a mai árak esetén a normál üzemanyagokból 52 liternyit jelent, magyarán egy nagyobb modellt már tele sem tudunk tölteni. Igaz, a jelenlegi helyzetben pont nem ajánlott kicentizni a tankolást, szóval nagy fennakadást nem kell okozzon ez a korlátozás. [BANNER type="1"]
    A MOL múlt héten vezetett be mennyiségi korlátozást (lásd itt), náluk a 100 liter a személyautók limitje, persze a hazai fuvarozóknak a Shell esetén sem feltétlenül szükséges 100 literenkénti tételben tankolniuk, a nem a nemzetközi tranzitútvonalakon fekvő nagynyomású kútoszloppal felszerelt Shell töltőállomásokon korlátozás nélkül tölthetik fel járműveiket.
    Előző cikkOroszország és Ukrajna nem kap esztergomi Suzukit
    Következő cikkToyota a Rivian ellen: vajon mit tudnak terepen?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.