hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapÚjabb példa arra, hogy ki kell állnunk igazunkért

Újabb példa arra, hogy ki kell állnunk igazunkért


A legjobb tanmeséket az élet szüli, érdemes ismerni és betartani a szabályokat, ha pedig baleset történik, nincs jobb megoldás, mint az igazunkért való kiállás. Így foglalható össze olvasónk, Gábor – Dörzsölt taxisok címmel érkezett – története, melyet valóban érdemes elolvasni, s emlékként megőrizni.


„Érdekes baleset történt velem a hétvégén. Budapestet elhagyva Üröm felé autóztam a Rókahegyi úton, ami egy felfestett felezővonal nélküli kétirányú út. Az út arrafelé olyan keskeny, hogy mindkét szembejövő autónak szorosan az út széléhez kell húzódnia ahhoz, hogy elférjenek egymás mellett. Egyébként elszórva jöttek az autók szembe, folyamatosan lehetett haladni. Aztán feltűnt szemből egy taxi (ennek később lesz jelentősége), ami folyamatosan haladt, de nem húzódott le, amikor közel értem. Egyikünk sem hajtott gyorsan, én kihúzódtam egészen az útpadka még aszfaltozott részére. Gondoltam kicentizve bár, de így is elférünk, nem kell lerántanom az autót az útpadkára, megoldom. Sajnos nem jött be a számítás, a tükrök összeértek, és összetört a bal tükörlap mindkét autón. A taxis állítása szerint az ő autóján a tükörház is tört.


Miután megálltunk, elmondtam, hogy szerintem mindketten hibáztunk ebben a helyzetben. Tekintettel arra, hogy a keletkezett kár mindkét autóban kis összegű, felajánlottam, hogy eltekintek a betétlaptól, ha belemegy abba, hogy mindketten álljuk a saját kárunkat. Nem, szerinte én voltam a hibás, mert átjöttem az ő sávjába (persze-persze). De ha én elismerem a felelősségem, akkor ő is eltekint a betétlaptól, elég ha adok neki mondjuk húszezer forintot az ő kárát fedezendő (később lement volna tízezerig). Mondtam hogy ezt nem tartom fairnek, és nem vagyok hajlandó fizetni azután, hogy összetörte az új autómat. Jó, akkor majd ő hív rendőrt. Egyetértek, mondtam, hívja őket. Pár perc múlva közölte, hogy hívott rendőrt, azt mondták neki a telefonban, hogy két órán belül kötelesek kiérni a helyszínre. Jó, mondom, várunk türelmesen.
[BANNER type="1"]
Mintegy másfél óra várakozás után ismét odajött hozzám, hogy nem egyezhetnénk-e meg mégis, elég, ha csak egy tízest adok. Mondom, hogy innen már nincs visszaút, miután kihívta a rendőröket, ne játsszuk velük azt, hogy akkor bocs, mégsem kell intézkedés. Rendben, várunk tovább. Azaz várnánk, ugyanis azt látom, hogy a taxis indít, visszagurul mellém a lejtőn (majdnem megint belém jött), majd egyszerűen elhajt a helyszínről!


Felhívtam a rendőrséget, elmondtam, mi történt, és kértem az ügyeletest, hogy nézzen utána, tettek-e bejelentést ekkor, ezen a helyszínen, ezzel a balesettel kapcsolatban. Kiderült, hogy őket senki nem értesítette. Elmondtam, hogy a károm minimális, és az időm többe kerül, mint az ezzel járó hercehurca. Tehát a magam részéről én sem ragaszkodom az intézkedéshez, így ha senki nem kérte, akkor én sem erőltetem a helyszínelést és a jegyzőkönyvet. Legalább nem kellett a járőrnek hiába kimennie.


A tükörházról egyébként polírozással sikerült teljesen eltüntetni a sérülést, a tükörlapot meg már berendeltem a neten. A körülményekhez képest a történet viszonylag jól végződött, és nem érzem úgy, hogy megszívattak volna, mert kiálltam az igazamért és nem hagytam magam lehúzni.”

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

6 HOZZÁSZÓLÁS

  1. igen igen a cikkírónak teljesen igaza van, az az út valóban nagyon veszélyes kanyargós és szűk, sajnos télen pedig csúszóssá is válik a meredek lejtő és a visszapillantó tükrök is fogyóeszközök arrafelé, én például csak ott behajtott tükrökkel közlekedem mert előzni lehetetlen

  2. Nálam az autóstáska elmaradhatatlan kelléke az ilyen és hasonló esetekre fenntartott mini fényképezőgép. Tudom, a jobb mobilok is megfelelnek erre a célra, de így minden körülmények között jobb képek és videók készülhetnek a későbbi vitás helyzetek tisztázására.

  3. Ha a sofőr VALÓBAN ! mindent megtesz a tükrök koccanásának elkerülése érdekében ( az ő saját sávjában is maximálisan jobbra lehúzódik ) akkor joggal hívhat rendőrt, viszont ha ő csak a saját sávjában haladt és a tükrök szilánkjainak helyzete alapján kiderül, hogy ha 10-20 centit még lejjebb húzódik elkerülhető az „ütközés” akkor már közös lesz a felelősség !
    Valóban érdemes inkább megegyezni anyagi káros baleseteknél, mint rendőrt hívni, mert egyszerűbb és gyorsabb is, feltéve ha az érintettek meg tudnak egyezni a helyszínen.
    A taxis-futár-kamionos stb sofőrökkel pedig eleve fenntartásokkal kell hozzáállni, mivel munkájuk a vezetés, sok hasonló esettel találkozhattak akár elmondás alapján is, ki vannak kupálódva rendesen a témában és aki nem elég dörzsölt, a fenti példa alapján simán át is veriHETik ilyen pofátlanul !

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular