Újra támad a terrorista-furgon

    0
    1
    A 60 évvel ezelőtt debütált, s első kiadásával ma is „terrorista furgonként ismert Transporter, születési nevén Typ 2 emlékének is emléket állít, de valójában a jövő városi áruterítőjét vizionálja a Volkswagen eT.
    Az (angol kiejtése alapján) „íti természetesen még nagyon a jövő zenéje, de azt jól mutatja, hogy a Volkswagen fejlesztői miként képzelik el néhány 10 év múlva a postások, kézbesítők, városi kiszállítók munkaeszközét.

    Csupán egyetlen ülés van benne, a sofőré, hajtása természetesen elektromos, de a különlegesség nem ez, hanem a vezérlés, az elképzelések szerint ugyanis eT követni tudná az utcán sétáló és a raktérből csomagokat, leveleket kipakoló kézbesítőt, aki akár Kovács néni ajtaja előtt leparkolva és onnan Szabóékhoz továbblépve távirányítással, akár hanggal (talán akár még Kitt-nek szólítva is) hívhatná magához autóját. Az elvi lehetőségek erre már gyakorlatilag adottak, hiszen elektromos hajtással, a már évek óta tömeggyártásban alkalmazott, az elektromos kormányszervón alapuló parkolóasszisztensekkel, illetve szenzoraikkal kellően óvatos lehet eT.
    [BANNER type="1"]
    Egyelőre azonban inkább a másik alternatív vezetési mód tűnhet ésszerűnek, az elektromos hajtás miatt nagyon egyszerű lenne a joystick-vezérlés bevezetése, ami pedig az utasoldali ajtótól, azaz a járda felől fellépve lenne nagyon egyszerűen elérhető. Az eT ezt is beveti, ráadásul ötletes, első részével befele sikló tolóajtóval, melynek teljes elhúzásával raktere oldalról is pakolható.
    A Potsdami Dizájn Központban, kifejezetten az postai, illetve kézbesítő autók számára szervezett vásáron bemutatkozó eT tesztelését állítólag hamarosan megkezdi a Volkswagen, ám arról egyelőre nincs hír, hogy gyártásban mikor érkezik. A tömzsi, vonalaival az uP!-ra hasonlító áruszállítót látva azonban feltételezhető, hogy a Volkswagen egy a Caddy-nél kisebb városi áruterítőt, az elektromos verzió előtt, még hagyományos motorral is hozhat.
    Előző cikkPorsche Panamera GTS: pajzs a piaci rés ellen
    Következő cikkJinba Ittai, azaz ló és lovasa, angol módra
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.