Űrhajó, ami mostanra érett be – Renault Espace 2.0 dCi 200 teszt

Öt évvel ezelőtt hatalmasat változott a Renault Espace. Az Európában mindenképp kategóriateremtőnek számító egyterű a klasszikus vonalról kissé crossoveresre váltott. Mondjuk ki, valamivel szűkebb, ám sokkal divatosabb lett. Kezdetben 1,6 literes benzines és azonos méretű dízel turbómotorokkal készült, aztán idővel kapott 1,8 literes (a Megane R.S. orrából is ismerős) benzinmotort és 2,0 literes „rendes méretű dízelt. Most utóbbival, annak is 200 lóerős csúcsverziójával próbáltuk – még a tavaly év végén bejelentett frissített verzió érkezése előtt. Jelenlegi információk szerint készletről még elérhető, ahogyan egyelőre a 2,5 millió forintos nagycsaládos vásárlási támogatás is igényelhető hozzá. Hogy melyik meddig igaz, azt sajnos ugyanúgy nem tudjuk, mint jelenleg sok mást sem.[BANNER type="1"] A 4,86 méteres egyterű az elmúlt háromnegyed évben pezsgő hétülésesek között a prémium szegmenst képviseli, még úgy is, hogy ez még nem a legújabb lökhárítót és nem a Renault új fajta kormánykerekét viseli. Legolcsóbb verziója 11,3 millió forintról startol, a dízelmotor felára 500 ezer forint, ahhoz mérten a tesztautót is képviselő 200 lóerős verzió további 400 ezer. Automata váltót mindenképp kapunk, a benzineshez 7, a dízelekhez 6 fokozattal. Felszereltségből alapból is sokat ad az Espace, de ha valaki igazán prémiumszintet szeretne, az Initiale Paris verziót kéri, ami sok más mellett összkerékkormányzást és adaptív lengéscsillapítókat, elektromosan állítható, masszázsfunkciós első üléseket, 12 hangszórós Bose hifit, fűtőszálas első szélvédőt, parkolóasszisztenst, adaptív LED fényszórókat és vészfékezőrendszert is ad, meg persze igényes barna bőr kárpitozást. Általában nem vagyok a fullextrás verziók híve, de az Espace-hoz nagyon illik a csúcskivitel. Tér mindenképp van benne bőven, ehhez pedig nagyon passzol ez a szalonhangulat. Az első ülések vaskos oldaltámaszukkal, állítható laphosszukkal, valamint fűtésükkel, szellőztetésükkel és masszázsukkal hosszú távokon is kényeztetők. Hátrafelé haladva csökken az ülőlapok hossza, de a második sorban még elég kényelmesen lehet utazni, akár hárman is egymás mellett. Ott mindhárom ülés Isofix csatlakozós, mivel egyenként tologathatók is, valóban be is lehet tenni három gyerekülést. Ha csak szűk mértékben, de a támlák dőlése is szabályozható. A harmadik üléssorban maguk a székek nem rosszak, hely viszont nagyon kevés jutott oda, persze rövidebb távokhoz, pláne gyerekeknek teljesen megfelelők. Jó pont, hogy csomagtér még hét ülés mögött is van annyi, hogy egy egynapos kirándulás, strandolás cucca simán beférhet. Ha pedig csak négyen-öten megyünk, bőségesen elég a második sor mögött 614 literes csomagtér. Ahogyan az Espace egésze, még csomagtere is a kényelemről szól: gyakorlatilag az egész hátfal felnyílik, elektromosan, láblendítésre is akár (igaz, ez a funkció nem mindig működött, az autó mosásakor persze igen). Küszöb nélkül emelhetjük be a csomagokat az alapból is hosszú, széles térbe, az 5 hátsó ülés egyenként és egy gombbal együttesen is elektromosan lebillenthető, úgy óriási, 1,9 méter hosszú teret kapunk. Én bevallom: önző módon egy síeléshez kértem el az Espace-t, amiben persze az is benne van, hogy olyan úthoz kívántam elkérni, amihez való. A függetlenül ledönthető második sori ülésekkel gond nélkül megoldható, hogy a középsőt lehajtva beférjenek a sílécek, a csomagtérbe pedig síbakancsostul, ruhástul, jó adag elemózsiával gond nélkül cuccolhattunk. Másfél hetet és mintegy 700 kilométert töltöttünk együtt az Espace-szal, amiből kiolvasható: túl messzire azért nem mentünk, a másfél hét első részét pedig még itthon, zömében városban tettem meg vele. A 2,0 literes dízel kellően erős, a 0-100-as sprint 9,1 másodperc, a végsebesség 215 km/óra vele, ami már kellően tisztességes. Hangja jól szigetelt, rezonanciája minimálisan érezhető csak az utastérben. A 6 fokozatú EDC váltó tempója passzol ahhoz, hogy egy egyterűvel nem lámpától lámpáig akarunk versenyezni. Ha viszont szükséges egy előzés, a 400 newtonméterrel gond nélkül lehet, és akkor elég gyorsan is kapcsol vissza az automata. Motorfék üzemhez a kecses váltókarral kézzel is kapcsolhatjuk, a Tátrában autózva a lejtőkön bőgettem is a lejtőkön a motort, de így legalább alig kellett féket koptatni. Az adaptív lengéscsillapítókkal és az elektromechanikus szervokormány rásegítésének variálásával elég jól érezhető különbségeket ad a menetmódválasztó, látványosat is, hiszen az utastér LED fényeit és a műszerblokkot is variálja. Ha már kormányzás: a négykerékkormányzás zseniális: meglepően jó fordulékonyságot, döbbenetes kanyarjellemzőket és stabilitást ad. Sofőrsegédből sávelhagyásra és alacsony követési távolságra figyelmeztetés van, meg persze aktív vészfékrendszer, távolságtartós tempomat azonban csak felárért jár, head-up display-jel együtt. A tempomat/sebességkorlátozó itt még a régi Renault iskola szerinti, középkonzoli főkapcsolós, amit én egyébként kifejezetten szeretek, mert nem kell minden indítás után bekapcsolni, mint a frissebb modellekben.

Az 1,8 tonnás saját tömegű egyterűben crossoveres külseje ellenére is van még a régi Espace guruló nappali érzéséből egy adaggal, persze ez annál autószerűbb.

Ami a fogyasztását illeti, a városi napokon – rövid távokon és dugóban – 8 liter körüli étvágy adódott vele, persze a legelső, bő 20 kilométeres úton is simán hozott 6,5 l/100 km körüli értéket. A síelős, országúti autózáson pedig 5,7 l/100 km átlagot produkált tankolás szerint is, ami zseniális tőle. Van benne némi védelmező anyahajó érzés, amire nyilván ráerősített, hogy március 13-án, már úgy jöttünk vele haza Szlovákiából (a családi síelést egy nappal megrövidítve), hogy akkor oda be már nem utazhattunk volna. Ha választhatnék egy autót a veszélyhelyzet idejére vagy akár bármikor máskor a hosszabb utakhoz, a tágas és takarékos Espace biztos találat lenne. A potenciális vásárlóknak hasznos infó lehet, hogy a közel egy éves, bő 20 ezer kilométert futott tesztautó teljesen egyben volt, a Renault 5 év/150 ezer kilométeres garanciája pedig szerény összegért nyújtható 200 ezer kilométerig, sőt, erre az időre a karbantartás is megvásárolható előre. Oké, hogy jön a frissített verzió, de ha még elcsíphető raktárról, ez is bőven ajánlható, a használtpiacon pedig alighanem a már 2,0 literes, de még nem frissített dízel, vagyis egy ilyen lesz a legjobb ár/érték arányú verzió.