Utazásra termett! Renault Grand Scénic teszt

Újdonságnak aligha nevezhető a Renault Grand Scénic, hiszen már az aktuális, második nemzedéke, azaz a harmadik Renault Scénic hosszított kivitele is négyéves modell. Tökéletes családi autó, ahogyan írtuk nem egész két éve, s kapaszkodjanak meg, azóta kisebb mértékben kétszer is frissült a sorozat. Legutóbb idén tavasszal, amikor az azóta már tesztelt, szabadidő-autós XMOD érkezett. A teljes sorozatra a Magnumtól, nem Thomastól, s nem is a jégkrémtől, hanem a Renault nyergesvontatójáról kölcsönzött méretű embléma került, kicsikét mások a lökhárítók, elöl pedig a köténylemezben a ködfényszórók között LED-es menetfény világít (ez egyébként sokat segít éjszakai, akár visszapillantóból felismerhetőségén, ami több autós utazásnál komoly előnyt jelent). A tesztautó motorja pedig a szintén már több mint két éve érkezett 1.6 dCi, mely a Scénic kínálatában, de a Renault dízelmotorjai között is a legtakarékosabb, s amúgy csendes, 130 lóerejével, s főként 320 Nm, 1750 1/perctől érkező nyomatékával pedig egészen erőteljes is.[BANNER type="1"]

Én magam, az amúgy első generációs Renault Grand Scénicet birtokló és immár több mint tízezer kilométer óta hajtó családapa biztosan ódákat fogok zengeni róla, hiszen valóban imádom a műfajt és Scénicket is, de, hogy netán kijöjjön valami hiba, a tesztautót egy alapos nyúzópróbának vetettük alá: uszkve 60 óra alatt csaknem 3000 kilométert mentünk vele. Persze nem teljesen önzetlenül, hanem azért is, mert közben a Scénic vitt el minket Olaszországba Mazda MX-5-öst venni, s annak összes nyűgje után ez a bizonyítottan remek egyterű hozott minket haza.







A tesztautó ellátmánya a fullos Privilége volt, amiben az a legjobb, hogy külön tételek nélkül is igen komoly luxust ad, persze amolyan tucatautós szinten. Bőr-szövet kárpitozásúnak tűnnek az ülések, az árlistáról aztán megtudtuk, hogy valójában teflon bevonatos műbőr-szövet párosításról van szó, ami azonban nem bizonyult izzasztónak. Kétzónás, hátravezetett befúvós a légkondi, elektromos (mindenhol automata, azaz egy érintésre végigfutó) az összes ablak, behajlós, elektromos a külső tükörpár, s az összes hátsó ablakon van napvédő roló.



Az ülések nem túl combos oldaltartásúak, de az igen hosszú távú utazáson is kényelmesnek bizonyultak. Nem csak elöl, ahol különösen komfortosak, hanem hátul is, ahol soronként egyenértékűek a székek. A második sorban lévők mind Isofix-csatlakozósak, a szélsők tologathatók és mind dönthető támlájúak – ez utóbbit mondjuk az utazás alatt valahogy nem sikerült megoldanunk, csak a tesztautó leadás előtti fotózásakor, hát így jártunk. A leghátsó üléseket pedig nem használtuk, de el kell ismerni, hogy a kompakt egyterűek között, s a 4,56 méteres hosszúsághoz mérten azok is egészen tűrhetők – rövidebb távokra és főként gyerekeknek.



Ha az összes, mind a hét ülést kihajtogatjuk, akkor 208, a legjellemzőbb használati módban öt üléssel 702, míg a hátsó ülések nem csak előrebillenthetőségével, hanem kiszerelhetőségével is operálva 2063 literes poggyászteret kapunk az első ülések mögött. Öttagú család az óriási csomagtérrel kalkulálva még a használaton kívül – tehát hét üléssel – a padlóba tehető fedőrolót behúzva is gond nélkül be tud pakolni egy hosszabb nyaralásra is. Telitalálat, hogy a roló alatti magasság épp egy fedélzeti bőrönd magassága, 52 cm, így az állítva is tehető, s abból 6 darab mindenképp befér tehát.



Ha valaki netán még nem ismerné a buszlimuzinos műfajt, vagy a Scénicet, az üléspozíció magas, az ablakfelületek óriásiak, a kilátás pedig még a hátsó szélső helyekről is átlag feletti módon jó, a hatalmas első szélvédő mögött csücsülő első utasok pedig igazi panorámabuszban érezhetik magukat. Lehet tehát menet közben gyönyörködni a tájban, s az 1.6 dCi bizony legalább annyira partner a hosszú távú utazásokban, mint a kényelmes utastér. Sőt, hosszú távú autópályázásoknál van igazán elemében a Scénic. Városban is egészen jó vele autózni, de arra azért figyelni kell, hogy bár 1750 1/percnél hegyomlásnyi erővel tol a 320 Nm nyomaték, 1500 1/perc alatt kevés a kraft, s könnyedén szembesülünk azzal, hogy lendület nélkül bizony egyesben is elakadunk egy garázskihajtón vagy emelkedősebb utcán – ha nem akarunk kuplungot gyilkolni.



Autópályán azonban a valódi (GPS szerinti) 130 km/órás tempó 2400 1/perc fordulattal, csendesen futható. A motor gyakorlatilag néma, a szélzaj, de még a 17 colos felnikre húzott, 205/55 R17-es abroncsok gördülése is egészen visszafogott, utóbbi főként hátul hallható. Az egyenesfutás korrekt, s az elöl MacPherson rugóstagos, hátul csatolt lengőkaros futómű még úgy is jól csillapít, hogy elődjeinél jóval feszesebb. Ennek megfelelően a korábbi Scénicekhez mérten a kanyarodási dőlés is szerényebb, de azért még van, szerpentinen autózáskor pedig a Scénic bizony dülöngél, nem kanyarvadászatra lett kitalálva. Váltója könnyedén, de viszonylag hosszú utakon jár, fékje pedig finoman adagolható, s szükség esetén kellően hatásos – bizony nem egy olasz témfergő „autópályás sziesztáját” védtük ki vele, meg persze a tekintélyt parancsoló kürttel.



A hosszú utazáshoz jól jött a temérdek utastéri rakodóhely, viszonylag nagy a kesztyűtartó, nagy az első ülések közötti könyöklő – utóbbiak mondjuk kisebbek, mint a Scénic II esetén. Ha már Scénic II, majdnem letargiába estem, amikor nem találtam meg a kesztyűtartóba érkező hűtőlevegő kapcsolóját, de végül megbékéltem, ugyanis nem a rekesz hűtését, csak annak kikapcsolhatóságát spórolták ki a tervezők. Ugyanígy kicsit gengszterség, hogy hátul immár egyenértékűek az ülések, a középső szélesebb, mint a Scénic II keskeny és Isofix nélküli középsője, a Scénic III szélsői azonban véznábbak, mint a Scénic II-eséi.



Minden más jobb azonban itt, a motor erősebb és csendesebb, a teszten fixen beállt 6,0 literes fogyasztásával és gyári 4,4 literes értékével takarékosabb is mint a korábbi hasonló teljesítményű, s minden eddigi közül is a leginkább aszkéta Scénic is az 1.6 dCi motoros. Nem csak tökéletes családi, hanem remek utazóautó is tehát a Grand Scénic, ami ezzel a motorral és 5 év/100 000 kilométer garanciával, 7 üléssel, a navigációt is tartalmazó fullos, semmi többet nem kívánó, de azért bőrkárpittal és Bose hifivel is felszerelhető Privilége ellátmánnyal is hazavihető 7 050 000, a tesztautó „gránit piros” metálfényezésével 7 176 000 forintért. Ami nyilván nem kevés pénz, ám a konkurencia ajánlataihoz mérten több mint versenyképes, még szerénynek is nevezhető. És ébresztő konkurencia! Azon gondolkozott már valaki, hogy milyen jó vétel lesz majd 3- 4 évesen, egy még 1-2 év gyári garanciával bíró használt Renault, ami például a legjobb kompakt egyterű is lehet? Bizony előfordulhat, hogy a Renault – jelenleg még átlag feletti – értékvesztése hamarosan csökkenni fog, ami öröm a márkának és az új Renault-kat vásárlóknak, hátrány a használtak közül mazsolázóknak – így nekem is.