Útdíj Budapesten – km-enként 20 Ft, csak a teherautóknak?

    3
    1
    Nem tudjuk, hogy mi valósul meg előbb, a 4-es Metró vagy az EU-támogatásához vállalt budapesti dugódíj, miként annak részletei sem ismertek. Az azonban már sokszorosan igen, hogy nélküle, illetve egyéb, a BKV-nak külsőleg bevételt termelő intézkedés nélkül a Budapesti Közlekedési Központ nem tartja működőképesnek a közlekedési vállalatot, s maga Tarlós István, Budapest főpolgármestere is többször vizionálta már a BKV leállását.
    A legújabb információ – melyet a Világgazdaság tett közzé a Kormányszóvivői Iroda közlése alapján – most csupán annyi, hogy minden egyes tárca megtette a költségvetési kiigazításokról szóló javaslatait, miután a kormány összeg említése nélkül, de februárban felszólította az érintetteket, hogy nyújtsák be ötleteiket, miként spórolható meg némi pénz idén és jövőre a fővárosi tömegközlekedés és a gyógyszerkassza átalakításával, valamint az elektronikus útdíj 2013. júliusi bevezetésével. [BANNER type="1"]
    Javaslatok tehát vannak, ahogyan azok már korábban is szép számmal voltak, ám arról egyelőre nincs információ, hogy milyen megoldás születik a BKV finanszírozására, milyen módon (behajtási díjjal vagy útdíjjal) járulnak-e majd a tömegközlekedés fenntartásához az autósok. A korábban felvetett, minden autós által fizetendő, matrica alapú fővárosi útdíjat gyakorlatilag minden illetékes cáfolta már, a Világgazdaság az index.hu korábbi információját idézi, mely szerint útdíjat a teherautóknak kellene fizetniük, digitális nyomkövetéssel, kilométerenként kezdetben 20 forintot, később akár a dupláját. E rendszer kiépítése állítólag 50 milliárdot tenne ki, de hamar visszajönne, első teljes évben csaknem 90 milliárd profitot várnának tőle. A dugó, hivatalos nevén behajtási díjról egyelőre csupán azt tudjuk, hogy lesz. Erőteljesen bízunk benne, hogy kilométerre vetítve nem lesz a teherautókénál magasabb.
    Előző cikkVillanyos Citroën a budapesti éjszakában
    Következő cikk630 lóerővel spórol az új Mercedes SL
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS