Vagány színfolt a szürke újautó-piacon: teszten a frissített Juke!

Állítólag vásárlói nyomásra tért vissza a frissítéssel a Juke színpalettájára a citromsárga, biztos viszont, hogy jót tett az autó hangulatának a vidám fényezés. Mindemellett a típus jellegzetes első fényszóróját is sikerült úgy modernizálni a második generáció érkezésekor, hogy továbbra is mindenkinek a 2010-ben bemutatkozott eredeti Juke jusson róla eszébe. Ettől természetesen a frissítéssel sem fosztották meg az aprócska (vagy legalábbis annak hirdetett) négykerekűt. Ráfér a mai újautó-választékra egy ilyen rendhagyó, feltűnő modell, ezért komoly elvárásokkal hoztam el a Nissan városi crossoverét. Már amikor először beültem, akkor meglepett a Nissan elszántsága. A műszerfalon is folytatták ugyanis a vidám vonalvezetést és a citromsárga színt a dizájnerek, ami szinte el is feledtette velem, hogy két 12,3 colos képernyőt bámulok valódi műszeregység és rádió helyett. Tovább erősítette az autószerűség érzetét a fizikai gombokkal üzemeltethető, különálló klímakonzol, és úgy összességében a valódi kapcsolók sokasága. Extralista terén konkrétan nem gondoltam erre a színvonalra egy legkisebb kategóriás autóban. Persze, a négy villanyablak, az automata klíma és az ülésfűtés manapság már ebben a kategóriában sem újdonság, de a puha műszerfal-borítás, illetve a valóban kiemelkedő színvonalú Bose hangrendszer, fejtámlákba épített hangszórókkal, az már tényleg inkább a prémium kategória sajátja szokott lenni. Amíg az első két ülésen szinte kényezteti az utazókat az új Juke, addig hátul eléggé fapados az élet. Két hangszóró és két USB csatlakozó éppen csak jutott, de szellőzőt és könyöklőt már hiába keresnének a gyerekek. A helykínálatra is igaz ugyanez, leginkább addig ajánlható a Juke, amíg a gyerekülésben utaznak a hátsó sorba kényszerülők, abból pedig egyértelműen nem fér el három az aprócska crossover második sorában. A csomagtartó ellenben hatalmasnak tűnik az autó elnyújtott hátulja miatt, literben mérve is korrekt, 354 és 1237 liter közötti raktérrel gazdálkodhatunk a hátsó ülőhelyek számától függően. A vidámság mellé tehát jól felszerelt, de meglepően szűkös utastér társul. Mindez persze teljesen rendben is lenne egy városi kisautótól, hiszen az emelt futóműtől eltekintve a Juke ebbe a szegmensbe tartozik. Ám kívülről méregetve egyáltalán nem kicsi az autó, 4,21 méteres hossza a kisebb kompaktokkal vetekszik, míg szélessége a 20 évvel ezelőtti családi kombik egy részét is felülmúlja. Mindezt add hozzá az aprócska ablakokhoz és a magas övvonalhoz, illetve a megemelt üléspozícióhoz, ami a tévhitekkel ellentétben jóval többet vesz el a kilátásból, mint amennyit hozzáad. Máris kaptál egy olyan autót, ami belülről aprócska, kívülről pedig meglehetősen nagy, ráadásul vezetve még sokkal nagyobbnak tűnik. Félreértés ne essék, végig tudok vele menni egy gyorséttermi kiadóablak szűkre szabott akadálypályáján, de valahogy mégis több macera, mint mondjuk a két kategóriával tágasabb Skoda Superb kombiban. Mindennek van persze előnye is: ha Buciékhoz hasonlóan abban éled ki a férfiasságodat, hogy jobban parkolsz, mint az asszony, akkor vegyél neki ilyet, és garantáltan bajban lesz a városi, szűk utcákon manőverezéssel. Tisztában vagyok vele, hogy ez a probléma az elődmodell esetében is létezett, ám a második generációval nem csak a javítás maradt el, hanem egyenesen rosszabb lett a helyzet. Ráadásul a Micra megszűnésével ez lett a Nissan legkisebb autója: ha városi cirkálót kérsz tőlük, akkor csak ezzel tudnak szolgálni. Amint kikerültél viszont a betondzsungel legszűkebb ösvényeiből, ismét meglepetést okoz majd a Juke. A belső méreteihez képest széles nyomtáv egy jóval stabilabb, komolyabb autó érzetét adja, miközben a kormányzás közvetlen, a futómű kellően feszes. A gépháztető alatt azonban az ezeréves Renault modellekből ismerős, 1,6 literes, szívó erőforrás található egy hibrid rendszerrel megspékelve, ami a városba és országútra bőven elegendő, ám autópályázni inkább csak visszafogottan, kényelmes gyorsítások mellett érdemes vele. Félreértés ne essék, bőven elég a 143 lóerős rendszerteljesítmény a pályára is, ám a korosodó szívómotor teljesítmény- és nyomatékgörbéjét a villanymotorral kombinálva darabos, furcsa váltásokkal tarkított gyorsulást és össze-vissza ugráló fordulatszámot kapunk. Hiába csak a kisebb motorhoz kérhető, én egyenesen vágytam a kézi sebességváltóra, mert a vezetési élmény többi része a mai új autók unalmas tengerében szinte páratlan.  Fogyasztás terén városban és országúton akár 4-5 liter közé is le lehet vinni a Juke étvágyát, míg autópályán inkább 6 és 8 liter között mozog majd a végeredmény, természetesen a választott utazótempó függvényében. Kérdés, hogy tudsz, vagy épp szeretnél-e olyan mélyre nyúlni a zsebedbe, amennyire szükséges ezért a stílusos, és még vezetési élménnyel is szolgáló crossoverért. A 8 milliós alapáron ugyanis még 1,0 literes háromhengeressel, jóval alacsonyabb ellátmánnyal és unalmas, szürke beltérrel kapod. A tesztautó hibrid hajtásláncához és a sárga belső dekorációjához az N-Sport csúcsfelszereltséget kell választani, ami 12,69 milliót kóstál jelenleg. Ha csak az extralista érdekel, motor terén azonban elég az aprócska háromhengeres, akkor 11,44 milliónál áll meg a végösszeg. Ha tehát a teljes autópiacon, főleg ha a SUV modellek között viszonyítasz, akkor teljesen helyén van az ára. Ám nem szabad elfelejteni, hogy praktikum terén egy nagyobb csomagtartós városi kisautóról van szó, ami akármekkorának is szeretne tűnni kívülről, nagyjából a vételára feléért is rendelkezik vetélytársakkal. Megér ennyit a stílus és a vezetési élmény?