Vajon a Fiesta fejére nő? Ford EcoSport teszt

    4
    1

    Bár tavalyi frissítése óta az EcoSport már legalább európai gyártású lett, a romániai Craiovába áthelyezett gyártás sem a legjobb pedigré. Hasonló mondható el fizimiskájáról: arca emészthetőbb lett, talán nem fog senki sem megkövezni azért, mert a Ford nagyobb SUV-jainál, a Kugánál és az Edge-nél kevésbé csinosnak tartom, jó hír viszont, hogy van már ST-Line kivitel is, tehát a dizájn személyre szabhatóbb lett. A mind jelentősebb SUV eladások mellett nyilván sokakban felmerülő kérdés, hogy vajon a Fiestát is legyűri-e, de a Ford ezt egy elég frappáns és nyilván költséghatékony módon kezelte jó előre. Az EcoSport még az előző generációs Fiesta műszakiságára épül, ami persze nem rossz alap, de az új Fiesta még sokkalta jobb. Főként akkor fog ez feltűnni, ha egyik autóból a másikba ülünk át.
    Az EcoSport legfőbb előnye épp az, hogy ő a Ford legkisebb SUV-ja, a frissítéssel 8 centivel növelt hosszúsággal is 4,1 méter alatt maradt a hosszúsága, ugyanakkor szélessége és magassága miatt egészen komoly autó érzetét kelti. Komolynak tűnik a benzines esetén terheletlenül 19, a dízelnél 16 centis hasmagasság, ám vigyázat, teljes terheléssel csaknem 2,5 centit „ül az autó, így teli utastérrel már az alapból macsó megjelenés ellenére igenis figyelni kell a komolyabb járdáknál vagy földúton csapatásnál is. Összkerékhajtás opciója egyelőre nincs, de állítólag hamarosan lesz.
    A karosszéria kapcsán a frissített vonalak mellett még mindig a legfontosabb jellemző, hogy a csomagtérajtó oldalra, balra nyílik. Nagy helyigénnyel, de legalább a járda felől jó pakolhatóságot adva. A nyitógomb megtalálása elsőre komoly kihívás, azt ugyanis az egyik lámpánál, egy krómszegély mögé rejtették. Nem csak a csomagtérajtó helyigénye, a csomagtér is egészen nagy, a kisautók körében átlag feletti, 356 literes, a szabályos forma miatt jól kihasználható. Igaz, ezzel minden pozitívumát elmondtam, ugyanis a kalaptartó kevéssé felhasználóbarát, kézzel hajtogatandó, s ha ülésdöntés után sík padlót szeretnénk, ahhoz az alapból a padlóra helyezett álpadlót a felsőbb pozíciójába kell helyezzük. Az üléshajtás ráadásul a lehető leginkább régimódi: „hajtsd fel az ülőlapot, majd fektesd a helyére a támlát elvű. [BANNER type="1"]
    Az utastérben az előző EcoSporthoz mérten jobb, a Fiestához képest azonban hervasztóbb anyagok fogadnak. Az ülések elöl-hátul korrektek, a Titanium szintnél szélükön bőrrel kárpitozottak. A sofőr ülése liftezhető, az utasé azonban fixen magasra került. Hátul egészen sík az ülőlap és a támla is, aminek megvan az az előnye, hogy kisautós mércével hárman is egészen jól el lehet férni. A műszerfalon új a SYNC 3 rendszer jelentősen javított grafikájú, már Apple CarPlay és Android Auto csatlakozást is adó kijelzője, ami magától továbbra sem tud magyarul. Használati értékén ez mondjuk nemigen ront, a gyári navigáció is elég jó, de a központi képernyőn telefonunkét is követhetjük.
    Az EcoSport továbbá rendelkezik azzal az ütőkártyával is, hogy Fordhoz hűen jó vezetni. Korrekt a kormányzása és minden egyéb kezelőszerve is. Az 1,5 literes dízel a maga 100 lóerejével és 215 Nm nyomatékával több mint elegendő. A katalógusban 14 másodpercesnek írt 100 km/órára gyorsulásánál érzésre fürgébb, persze nyilván nem egy versenyautó, de a hozzá kapcsolt 6 fokozatú váltóval mégis harmonikus a hajtáslánc, a dízel hangja visszafogott, stop-startja egészen gyors. A fogyasztás is korrekt: zömében városi használattal adódott 5,7 literes átlag a teszthéten, ami a 4,1 literes vegyes katalógusértékhez mérten nem világbajnok, de abszolút értékben egyáltalán nem rossz. A magas építés városban kedvező, autópályán – legális sebességig – nem zavaró. A futómű fordosan kissé feszes, de a 16 colos, egészen ballonos kerekekkel szerelve az EcoSport rugózása nem kényelmetlen, míg futása egészen stabil. Vezethetőség szempontjából egyetlen óriási baki van: nagyon széles a szélvédőoszlop, így városi forgalomban nagyon figyelni kell, hogy ki ne takarjon valamit. A kínálat legdrágábbjának számító TDCi felára a Titanium szintnél meglepően szerény, 250 ezer forint, míg az eggyel alacsonyabb Business szinten még 500, a belépő Trend esetén 700 ezer forint pluszt kérnek érte. Maga az EcoSport nem olcsó, listaáron 5 255 000 forintról startol, a Titanium ellátmányú dízel már 6 455 000 forint. Tesztautónk ára még „súlyosabb, már a 8 millió forintot közelítette – egyebek mellett az új B&O hifivel, navigációval, napfénytetőnek hívott tetőablakkal, kulcs nélküli nyitással és indítással, fűthető első ülésekkel és kormánykerékkel, navigációval, de flottakedvezmény nélkül. Utóbbival kalkulálva lehet csak jó ajánlat az EcoSport, aminek immár hatalmas arca van, ám tudásával azért nem fog a Fiesta fejére nőni.
    Előző cikkMegérkezett hazánk egyetlen Ford GT-je!
    Következő cikkMinden és mindenki biztonságban – Itthon az új Sprinter!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Nagyon érik a cserére. A szellemi előd (fusion) ugyanis mind utastérben, mind pedig (bár a gyári aatok ennek ellentmondanak, de a mérőszalag nem hazudik) csomagtérben nagyobb. Ha lenne +3-4 cm belső szélességben, + 3-4 cm hátsó térdhelyben és egy valóban 380-400 literes csomagtér, ugyanennyiért jó biznisz lenne.

    2. „Az üléshajtás ráadásul a lehető leginkább régimódi”

      Viszont ez ad a ‘modern’ maiakhoz képest inkább sík padlót ledöntött támlánál.

      A sík alatt vízszintest értek, nem úgy mint sok autós újságíró, aki rögtön sík padlót emleget, amikor nincs lépcső a csomagtér és a lehajtott üléstámla találkozásánál, közben meg annyira emelkedik a ledöntött támla, hogy minden csomag lecsúszik hátra rajta. Na az nem sík. Ne keverjük. Ezt lehet hogy több lépcsőben kell lehajtani, de nincs lépcső és közel sík.