Vajon követhetem-e a mentőautót, ha a gyerekemet viszi?

    0
    1

    Ez talán már túlmegy a pofátlanságon!

    Az Országos Mentőszolgálat Facebook oldalán számolt be egy rövid videóval egy nemrégiben történt esetről. Mint írják, a rendőrség Pofátlanító kampányának szereplőit is kenterbe veri az a fekete BMW-s, aki az egyik forgalomban szirénázó mentő mögé hajtva nyert magának szabad utat a fővárosi dugóban egyik este. A beszámoló szerint a mentősofőrök számára nem újkeletű ez a jelenség, ami csöppet sem veszélytelen. Még a legrutinosabb gépkocsivezetők sem lehetnek felkészültek arra, ami mögöttük történhet irányváltáskor vagy fékezéskor. Ez a fajta “pofátlanság” talán azért különösen felelőtlen, mert a mentők épségén túlmenően akár a szállított beteg életét is veszélyeztetheti a kamikaze mutatvány, vagy azét, akihez éppen sietni próbálnak az életmentők!

    A mentőautó követése és közben a KRESZ szabályainak megszegése akkor sem megengedett, ha hozzátartozónkat, akár gyermekünket viszi az autó.

    Egy-egy hozzátartozó a sérülttel utazhat, de a mentőautó nem felvezetőautó, felvezetést csakis rendőrautó (és motor) biztosíthat. A mentők munkáját tehát valóban nem kicsi pofátlanság és persze szabálytalan is a rájuk tapadással zavarni. [BANNER type="1"] Hogy a videón látott mutatvány (közben előzési szándék jelzésével) nem egyedi, azt sajnos én is tanúsítani tudom, néhány hete az M7-esen egy hétvégi napon a főváros felé autózva messziről láttam, hogy érkezik egy mentő, 120 km/óra környékén a külső sávban haladva jobbra indexeléssel jeleztem, hogy bátran menjen el mellettem, majd láttam, hogy követi egy szintén bajor SUV, ami amint 3 sávosra váltott a pálya, meg is előzte, becslésem szerint az engedélyezettnél magasabb tempóval. Fájó ezt látni akkor, amikor mindenkinek arra kellene törekednie, hogy véletlenül se terheljük az egészségügyi rendszert fölöslegesen.
    Előző cikkMegérkezett a Peugeot Le Mans-i hiperautójának lényege
    Következő cikkMonitormentes olvasnivalót is hozunk a téli szünetre
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.