Városba ilyet ne vegyél, hosszú távra bátran! Opel Zafira teszt

    8
    1

    Van választék! Ha valahonnan, hát az Opeltől nem nehéz tesztautót szerezni. Csak a tavaly frissített Zafirából is kettőt kaptunk. A nagyobbik, 2,0 literes dízelmotorral szerelt változatot még a télen próbáltuk, most tavasszal pedig közel 1000 kilométert sikerült még belehajtani a szentgotthárdi 1,6 literessel szerelt változatba is. Jelzi a vevői preferenciát, hogy a forgalmazó csakis gázolajosakat állított be, zömében ezeket veszik, pedig a Zafira lehet még benzines, LPG és CNG üzemű is. Kár, hogy utóbbit itthon igencsak kevés helyen kapni, az LPG pedig sajnos nem elég olcsó. Na, nem mintha a gázolaj olyan nagyon az lenne, de most éppen még olcsóbb, mint a 95-ös benzin. De ha már költségek, a tesztre kapott 134 lóerős 1.6 CDTI ugyanúgy a kínálat legtakarékosabbja, ahogyan a nála mindössze 100 ezer forinttal olcsóbb 120 lóerős is. A vegyes fogyasztási érték 4,7 l/100 km, legalábbis az NEDC ciklus és a katalógus szerint.
    Ülésmester. A Zafira (ami a tavalyi frissítés óta már nem Zafira Tourer, hanem az Opel jelenlegi kínálatának egyetlen Zafirája) alapáron csak 5, az Innovation szint esetén azonban alapból 7 üléses. Tesztautónk a feláras ergonomikus sport ülés csomagot és a második sori kapitányüléseket is megkapta. Előbbi változtatható laphosszúságú, le-fel, ki-be tologatható deréktámaszos, szabályozható magasságú első üléseket jelent. Utóbbiak kényelmére nem lehet panasz, ahogyan a két szélső hátsó hely komfortjára sem. A második sori középső ülés viszont már kicsit keskeny. Két gyerekülés közé sem egy harmadik, sem egy felnőtt nem fér be kényelmesen. Ugyanakkor a középső hely lehajtásával a két szélső ülés hátra és az autó közepe felé is tolható egy kevéssé. Igaz, úgy már abszolút nem marad lábtér a szintén korlátozott méretű harmadik sor számára, viszont négy felnőttnek valóban fejedelmien tágas utas- és nagy csomagteret kapunk.
    Viheti a családot is. Ha a gyereküléseket a leghátsó üléssorba tesszük (ahol sajnos nincs Isofix csatlakozó), akkor öt felnőtt azért elfér – 152 liternyi csomagtérrel. Nekünk két gyerekkel és két nagyszülővel, plusz egy hosszú hétvége csomagjaival úgy sikerült beférnünk, hogy egy (már övvel is rögzítendő 3-as kategóriájú) gyerekülést leghátra raktunk, mellette/mögötte elfértek a hálóval lefogott csomagok, az első két üléssorban pedig az Isofixszel rögzített gyerekülés mellett is jutott elegendő hely 4 felnőttnek. Igaz, a Zafira helykínálatával kompromisszumosabb, mint akár egy Citroën Grand C4 Picasso, aminél persze úribb helyet tud adni, ha elegendő csupán 4 utast vinnie. A Ford S-MAX/Galaxy még inkább elveri, de azok persze kívülről is nagyobbak, meg persze drágábbak is. [BANNER type="1"]
    Igazi Opel. Ha valaki ült az elmúlt 10-15 évben Opelben (márpedig utóbbira igen nagy az esély, hiszen Opelből fut a legtöbb útjainkon), az otthon érzi magát. Minden kezelőszerv egyértelmű. Az új érintőképernyős hifi és navigáció egyértelműen, magyar nyelvű menüvel kezelhető. A navigáció beszéli is a nyelvünket, kicsit ugyanakkor töri, ahogyan a fedélzeti számítógépben is akadnak fordítási hibák. Sebaj, mindez elnézhető, ugyanis az anyagminőség és az összeszerelés rendben van. A futómű az Opeltől megszokottan stabil és kényelmes, utóbbi jelző még a feláras 18 colos kerekekkel is igaz. A gördülési zaj miatt ugyanakkor mégsem ajánlanám utóbbiak választását.
    Tömeg/teljesítmény. A Zafira 4,66 méteres hosszához képest nem túl nagy a szentgotthárdi gyártású 1,6 literes motor. Bár van belőle kettős turbós is, például a Vivaróhoz is, itt csakis szimpla turbóval kaphatjuk, 120-134 lóerővel. A plusz 14 lóerő felára 100 ezer forint, nyomatékból azonban nem jár több a némileg nagyobb teljesítményhez. Ha valaki azt gondolná, hogy a Zafira 1,7 tonnás önsúlya sok a motornak, az bizony nem téved. Főként úgy, hogy igencsak hosszúra áttételezett váltó jár hozzá. Egyesben, kettesben bizony óvatosan kell bánni a kuplunggal, városban gyakorta vissza kell kapcsolni hármasba. A hosszú váltóáttételezés előnye viszont, hogy autópályán a 130 km/órás tempó mindössze 2200/perc fordulat körül futható. A Zafira ott csendes, még visszakapcsolás nélkül is képes gyorsítani. Ha viszont mondjuk országúton egy kicsit ki szeretnénk élvezni az egyterűs szinten remek futóművet és kormányzást, az 1,6-os motor már kevés lesz.
    Miért nem való városba? Az 1,6 literes Zafira legnagyobb ellenfele saját maga, mármint a Zafira a mindössze 350 ezer forinttal drágább 2,0 literes, 170 lóerős dízellel. Katalógus szerint mindössze 0,5 l/100 km a nagyobb motor fogyasztástöbblete, a gyakorlatban pedig még kevesebb. Persze nem akarok én feltétlenül rábeszélni mindenkit a 2,0 literes dízelre, még ha egészségesebbnek is tűnik azzal a Zafira. De ne feledjük, van turbós benzines, LPG-s és CNG-s is, városi üzemhez utóbbiak mind jobban ajánlhatók, a dízelekhez ugyanis AdBlue adalékos katalizátor és részecskeszűrő is jár, márpedig utóbbi olyan üzenetet is képet adni, hogy „Részecskeszűrő megtelt. Mindenképpen vezessen tovább! Ezzel persze semmi gond nincs, ma ilyen egy dízel, a Zafirától pedig tisztességes a 6,5 l/100 km, zömében autópályán adódott tesztátlag, városban viszont esetében is magasabb 7-8 literes értékkel kell számolni. Na, ezért nem ajánlanám városba!
    Előző cikkHáromtonnás repülő gumi nyomta laposra
    Következő cikkLetiltja telefonod a Juke. Jó ez így?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    8 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Azért nem olyan vészes az a részecskeszűrös dolog, hogy minden nap azzal a tudattal kellene beleülni egy ilyen autóba, hogy na mikor jelenik meg majd regenerálás miatt hajtson tovább figyelmeztetés meg ilyesmi.Minimálisra csökknethető ezek száma, ha néha, mondjuk havonta egyszer kicsit meghajtja, kikormolja az autót az ember, és hát dízel meg nyomaték ide vagy oda, általában sem kell 1200-as fordulaton tüttyögni vele, mert az a legnagyobb ellensége egy ilyen motornak, bármennyire is azt gondolná az ember, hogy azért dízel mert alacsony fordulaton kell járni vele.A közvetlen befecskendezésű benzineseknél szintén kell, hogy kicsit pörgesse az ember…

    2. Lehet, hogy régi vágású vagyok, de megőrülnék egy ilyen üzenettől. Aztán ha nem regenerálod teljesen, mert nincs időd pont akkor és ott, cserélheted a motorolajat, mert felhígul gázolajjal.
      Ja, és városba semmilyen dízel nem való 😛

    3. Csatlakozom Petya25-höz… Én is inkább benzinest vennék, dee csakis az egyszerűbb fenntarthatóság miatt.
      Bár, sok évvel ezelőtt volt a családban egy 2002-es Opel Zafira B 2.0 Dízel, az nem ment rosszul…szerettem.

    4. Én tuti nem választám ezt motor váltó kombót.
      Sokkal olcsóbban, a sokkal jobban menő 170 lovas benzin automata lenne nálam nyerő.
      A különbözetből évekig lehetne tankolni a fogyasztás különbözetet nagyobb kényelemben, részecskeszűrő nélkül.