Venni vagy bérelni olcsóbb az utánfutót?

    6
    1

    Lakásfelújításkor, költözködéskor, sőt egy kertes háznál csaknem minden évben felvetődik, milyen jó lenne egy utánfutó, mellyel a méretesebb csomagok vagy épp az autóba beemelni nem kívánt piszkosabb holmik (például cementes zsák, virágföld) gond nélkül szállíthatók lennének. Sokan el is tűnődnek egy könnyű pótkocsi beszerzésén, hiszen vonóhorgot felszereltetni már csupán kerékpárszállításhoz is érdemes. Apróbb cuccoláshoz ajánlható, egytengelyes, úgynevezett könnyű pótkocsi már egy-két százezer forint környékén vásárolható, hiszen ezek nem bonyolult, zömében fék nélküli szerkezetek – csak egy tengely és, rendszerint egy primitív, laprugókkal szerelt felfüggesztés lapul fémplatójuk alatt. Fék nélküli utánfutó egyébként legfeljebb 750 kilogrammos megengedett össztömegig létezhet, ám azt minden esetben az adott autó forgalmi engedélyében rögzítik, hogy az milyen tömegű fék nélküli, illetve fékezett utánfutókat húzhat. Fő szabály, hogy a fékkel szerelt, komolyabb terhelhetőségű utánfutóból legfeljebb akkora megengedett össztömegű húzható, mely nem nagyobb a vonó autó önsúlyánál. Főként komolyabb terepjáróknál és a nehéz (tehát 750 kilogrammnál nagyobb össztömegű) pótkocsiknál (legfőképp lakókocsiknál, autószállító trailereknél) kell arra ügyelni, hogy B kategóriás jogosítvánnyal legfeljebb 3,5 tonna megengedett össztömegű járműszerelvény vontatható. Ellenben egy 3,5 tonna megengedett össztömegű vontató és egy legfeljebb 750 kg össztömegű könnyű pótkocsi B-kategóriával is vihető.
    Noha sokszor nagyon jól jön egy utánfutó, vásárlás előtt érdemes végiggondolni mi mindennel jár egy pótkocsi birtoklása. Már rögtön a névre írása is az autókhoz hasonlóan költséges. Kell ugyanis eredetiség vizsga (könnyű pótkocsiknál, 750 kg-ig 16 000 Ft; nehéz pótkocsiknál, 751 kg-tól 17 500 Ft) és átírási illeték is fizetendő (2,5 tonnáig 9000, felette 22 ezer forint) – ez idáig legkedvezőbb esetben is 25 ezer forint. Továbbá kötelező biztosítást is kell kötni (nem vészes, évi néhány ezer forintos költségként) és tudni kell továbbá, hogy időszakos műszaki ellenőrzésre a pótkocsikat is vinni kell, s ennek díja pont ugyanannyi, mint a személyautóké, azaz 10 490 forint. Továbbá adó is fizetendő, mely annyiszor 1 200 Ft, ahányszor száz kilogrammot elér a pótkocsi önsúlya és terhelhetőségének fele. Miután minden megkezdett 100 kilogramm után fizetendő a díj, egy 150 kg önsúlyú, 100 kg terhelhetőségű pótkocsi után 3 x 1 200, azaz 3 600 Ft súlyadó fizetendő évente. Így aztán a legolcsóbb utánfutó üzemeltetése sem csenevész összeg.
    A nap, mint nap fuvarozók számára utóbbi természetesen bagatell, de aki évente csak egyszer-kétszer cipekedne utánfutóval, az jobban jár a bérléssel, hiszen kisebb pótkocsi már akár öt ezer forint alatti napi díjért vihető, s van olyan hely, ahol egy kéttengelyes autószállító is elérhető ötezerért.
    Aki utánfutózásra adja a fejét, annak nem csak azzal érdemes tisztában lennie, hogy autójával és jogosítványával milyen tömeget vontathat (e téren a legfontosabb, hogy minden szabályzás a megengedett össztömegeket nézi), hanem, hogy utánfutóval milyen közlekedési szabályok vonatkoznak rá. Ugyanis akármilyen erős autóval, akármilyen jelentéktelen utánfutót vontat is valaki, ugyanazon sebességkorlátozások vonatkoznak rá, azaz autópályán legfeljebb 80, lakott területen kívül 70, városon belül (még a magasabb tempót engedélyező táblánál is) 50 km/órás tempóval haladhat csak.
    Előző cikkElszúrtam, nem nagyon, kicsit – koccantam
    Következő cikkKéthengeres Fiat az Év Motorja
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    6 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Érdekesnek találom azt is,hogy Miért is kell kötelező biztosítást fizetni egy utánfutüra.
      Ugyanis ha okozol egy kárt a futóval ,nem a futó biztosítását növelik,hanem a vontató jármű -ét ( ützemben tartójáét)
      Akkor minek is lehet ezt nevezni???
      Szerintem ezt is csak adó-nak

    2. A cikk jó.DE!Felháborító számomra az a szintű lehúzás,ami nálunk megy.Mi indokolja azt,hogy ugyanannyi legyen a műszaki vizsga díja,mint egy személyautónál?Pláne egy fék nélküli utánfutónál,rádugja ,megnézi a lámpák működését,gumi állapotát,nem rohad e,lényegében szemrevételezés.Míg egy autónál sokkal összetettebb a vizsga.Vagy nézzük az eredetvizsgát,ami szintén magas,még az átírás költsége nem is eltúlzott annyira.