Vigyázat, az autó-tolvajoknak is kényelmesebb a kulcs nélküli indítórendszer!

    5
    1
    Az első riasztórendszerek megjelenésekor a jel egyszerű bemérésével és reprodukálásával csaknem minden „riasztós” képes volt bármely autót kinyitni, majd jöttek az ugrókódos rendszerek, ám ezeket is évek óta gond nélkül verik át a tolvajok, megfelelő számítógéppel legfeljebb 2-3 perc alatt nyitják távvezérléssel az autókat. Most a svájci ETH Zürich tudományegyetem szakemberei legfrissebb kísérletükkel a kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerek sebezhetőségére hívták fel a figyelmet. Nyolc márka 10 modelljénél működött elméletük: ha a nyitáshoz nem kell gombot nyomni, hanem elegendő, hogy a kártya (vagy kulcsfej) az autó közelében legyen, akkor annak jelét bő fél méteres távolságból egy antennával levéve és saját rendszerükkel az autó mellé tett sugárzónak közvetítve a jel ismét jelen van, azaz az autó nyitható, indítható. Magyarul, ha valaki egy ilyen kütyüvel fél méterre megközelít minket (és így a zsebünkben lévő jeladót), akkor társa az autó közeléből már ki is nyitotta, és el is indította autónkat.
    Nem ajánlhatjuk természetesen, hogy a kulcs nélküli rendszert használók mondjuk egy fémlemezzel árnyékolják le zsebeiket, de különösen forgalmas helyen, autópálya-parkolóban, benzinkútnál, gyorsétteremben legyenek résen! Ha valaki feltűnően közel kíván kerülni, akkor érdemes gyanakodni és feltűnően elkerülni a delikvenst. Noha a kulcs nélküli rendszer lényege pont az, hogy a lehető legegyszerűbben indítható legyen az autó, egy a gyári rendszert kiegészítő lopásvédelmi eszköz, akár váltózár vagy még inkább rejtett kapcsoló, vagy egy a gyáritól független indításgátló beépítése mindenképp javasolt, hiszen ezeken könnyedén elakad a tolvaj és ha útiholmijainkhoz így is hozzá tud férni, legalább az autót magát nem tudja beindítani és elvinni.
    Előző cikkHänninen oktatott a Monte-Carlo Rali első napján
    Következő cikkLencsevégre kapott új Opel Zafira
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    5 HOZZÁSZÓLÁS

    1. A cikk összekever két dolgot:
      a kulcs nélküli központizár nyitást, és az indítást.
      A kettő nem ugyanolyan elven működik:
      míg a nyitás egy egyszerű ugrókódos, rádiófrekvenciás rendszer, addig a motor beindítása egy bonyolultabb, véletlenszerű ugrókódos, transzponderes rendszerrel működik, ami a leírt módon nem másolható.
      Tehát az ajtónyitást valóban ki lehet így játszani, de a motorindítást NEM!

    2. Sajnos a tolvajoknak nincs lehetetlen.Azt lehet mondani,együtt fejlődnek az autógyárakkal.Amit el akarnak lopni,azt el is fogják,vagy így vagy úgy.Ha máshogy nem,trélerrel.Persze jó a cikk,megmagyarázza az embereknek,hogy senki nincs védve száz százalékosan.