Vigyázat, harap! SsangYong Tivoli Grand teszt

    7
    1
    Grand, de nem „Csirke, a Tivoli 2015-ben érkezett a SsangYong palettájára, az alig több, mint 4,2 méter hosszú kis SUV 25 centivel toldott verziója korábban XLV névre hallgatott, a modellfrissítés óta viszont Tivoli Grand elnevezés alatt fut. Sok minden nem változott, de természetesen új a hűtőmaszk, az immár akár full LED, automatikus kapcsolású fényszóró, a két lökhárító, és persze a csomagtérajtón is lecserélték az XLV feliratot Tivolira, amihez jár még egy apróbb „Grand plecsni is Az utastérben is említhető új kárpitozás, felármentes a kéttónusú világosszürke, ami sokkal barátságosabb, mint a tesztautó feketéje. Elérhető immár 10,25 colos, teljesen digitális műszeregység, ami a gyári navigáció megjelenítésére is képes, de mivel a középkonzoli (8 colos) képernyőre telefonunk is tükrözhető, úgyis azt fogjuk használni, azzal ugyanis szebb grafikát kapunk, mint a gyári rendszertől. Az viszont kiemelendő, hogy nem csak a központi képernyő, még a tolatókamera is benne van az alapverzióban. Bizony, a Tivoli Grand egyik nagy ütőkártyája az ára, a másik pedig a felszereltsége. Tételesen hosszú a lista, sok más mellett vészfékrendszer, sávelhagyásra figyelmeztetés, 6 légzsák, elektromos ablak- és tükörmozgatás, légkondicionáló mind szerepel az 5,99 milliós alapárban. A felszereltség bővítésére kedvező árú csomagok is elérhetők, sok más mellett holttérfigyelő és hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztetés, fűthető első ülés és kormánykerék, kulcs nélküli nyitás-indítás viszonylag olcsón megkapható. [BANNER type="1"] Amivel viszont nem lehet már variálni, az a motorpaletta: a korábbi 1,6-os dízelnek már nyoma sincs, 1,5 literes, közvetlen befecskendezésű és turbós benzines szerepel csupán a Tivoli palettáján, ez 163 lóerőt ad, 280, automata váltó esetén 260 newtonméter nyomatékkal. Hiába jár stop-start rendszer az automatához is, a benzines fogyasztása nem szerény, az Aisin 6 fokozatú, 499 ezer forintért mért automatájával 7,77 l/100 km a WLTP érték, bő fél literrel magasabb, mint kézi váltóval. Városban pedig gyakorlatilag nem lehet 10 liter alá vinni az étvágyát, de a reális ott inkább 11-12 liter, ami már bőven fájdalomküszöb feletti. Országúton be lehet menni akár 6 liter alá is, autópályán pedig komoly önmegtartóztatás, 120 km/óra alatti tempó szükséges ahhoz, hogy éppen beférjünk 7 liter alá, de jelentem lehet, nullázás és egy Bp-Szeged-Bp kör után rövid ideig 6,9-es átlag szerepelt a kijelzőn. Úgy a második budapesti elindulásig, utána visszakúszott 7,0-re, s a teljes tesztátlag 7,5 literes lett, aminél szerintem kevesen fognak jobbat elérni.

    Ha már torkos, legalább élénk a motor, élénken viszi az 1,35 tonna saját tömegű autót.

    Viszont az is igaz, hogy az elektronikus gázpedál bármelyik menetmódban zavaróan élénk, már-már harapós reagálású, nagyon kell figyelni arra, hogy finoman induljunk el, s gyorsításkor se rögtön visszakapcsolással reagáljon a váltó. Erősen megszokást igénylő. Az viszont voltaképp korrekt, hogy a 4,48 méteres hosszúsággal jó helykínálatot, óriási, alapesetben is 720 literes csomagteret kapunk, valóban kedvező áron, s a menetdinamikához képest a városon kívüli fogyasztás is elfogadható. Azon belül viszont a SsangYong mintha szándékosan lenevelne az autózásról, a 10 literesnél jelentősebb fogyasztás nekem már fájó. Apropó fájdalom, az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóművel szerelt Tivoli Grand az opciós 18 colos felnikkel már bizony igen nyers rugózást ad, a Sport csomagot ezért inkább hanyagolnám, megelégednek a 205/65 R16 abroncsos, azaz messze átlag felett ballonos alap acélfelnikkel, amihez ha a 16,7 centis hasmagasság mellé összkerékhajtás már nem is rendelhető, de lejtmenetvezérlő és visszagurulásgátló azért mindenképp jár. A Tivoli Grand legnagyobb hiányossága hazánkban, hogy bár majdnem eléri a hétüléses kompakt egyterű/SUV méretet, még csak kamu harmadik sor sincs hozzá, így nem jogosult a nagycsaládosok 2,5 millió forintos ártámogatására. Aki viszont attól függetlenül keres egy nagy csomagterű családi autót, az az ár/méret/felszereltség mátrixban jó ajánlatot kap Dél-Korea legrégebbi autógyártójától, ráadásul 5 év/100 ezer km garanciával, ami jó ajánlat. Azt persze el kell fogadni, hogy ennyi pénzért, nem a legfinomabb részleteket és nem a legtakarékosabb hajtásláncot kapjuk. [BANNER type="2"]
    Előző cikkBeépített alkoholszondát kapnak az autók az USA-ban?
    Következő cikkMegmutatták az új Honda Integrát, de most Acuraként
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    7 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Nagyon csúnya ez a hátsó.. van egy másik, hasonló s3ggű Gyong is, az is ordenáré, ahogy kinéz.

      A sima Tivoli nem rossz… gondolkoztam rajta.

      De aztán rájöttem, hogy én a „ssangyong” márka névvel nem fogok tudni kibékülni, hosszú távon.

      Továbbá a Vitara jobban is néz ki, jobban is megy. Szervizhálózatukat összeselehet hasonlítani és a Suzuki nem áll csődközelben.

      Ezek miatt győzött a V.

    2. Ennek a grand változatnak nagyon nem tetszik a hátulja, mint ahogy az XLV sem tetszett. A sima Tivoli teljesen jó. Ami nekem legjobban tetszik az a Korando. Az kompakt méretű SUV, tetszetős külsővel, belsővel. Egy jó barátomnak van egy Korandoja lassan egy éve, teljesen elégedett vele. A Korandoból a Style + felszereltség akcióban 6,999 millió Ft. Az egy nagyon barátságos árnak számít manapság. Ráadásul kiterjesztett garanciával.