Zöld rendszámos, 306 lóerős hibrid SUV a Toyotától

    0
    1
    Oké, hogy van már Camry, oké, hogy a Toyoták csúcsa – legalábbis Európában – mindig is a Land Cruiser, de a „polgári” autók között ma a RAV4 a leginkább menő. Nem mellesleg konnektoros tölthetőség nélküli hibrid verziójával is egészen takarékos, ráadásként annak 2,5 literes benzinmotorjával is kellően erős. A már Európában, az amszterdami Kenshiki Forum alkalmával is debütált RAV4 Plug-in Hybrid minden szempontból rálicitál a márka eddig hibridjeire. A RAV4 Plug-in Hybrid verziója a már ismert, 2,5 literes Hybrid Dynamic Force benzinmotoron alapul, a hátsó kerekek elektromos hajtásával összkerékhajtású, rendszerteljesítménye pedig 306 lóerő, ami minden eddigi RAV4-esénél jobb, 6,2 másodperces 100-as sprintet eredményez. Az előzetes adatok szerint az emissziómentes, benzinégetés nélküli hatótáv 65 kilométer lehet. Akár 135 km/órás tempó is futható elektromosan, így pedig a kalkulált 100 kilométerenkénti (NEDC ciklus szerinti) kombinált fogyasztás mindössze 1,3 liter, a kilométerenkénti CO2 emisszió mindössze 29 g/km, amivel a Toyota látványosan tovább javíthatja az eddig is legjobb flottaátlagát. [BANNER type="1"] Jó hír, hogy a növelt kapacitású (lítium-ion) hajtóakkumulátort az utastér csorbítása nélkül építették a padlóba (ezzel a tömegközéppont is csökkent), a csomagtér is 520 literes maradhatott, annak ajtaja lehet láblendítésre, elektromosan nyíló. Fontos kényelmi tényező, hogy a most kapható, második generációs Prius Plug-in Hybrid mintájára ez is takarékos, hőszivattyús légkondicionálót kap. Bár a RAV4 Hybrid a létező legtakarékosabb összkerekes SUV lesz, külsejével nem ezt sugallja: 18 vagy 19 colos (egyedi) alufelniket kap, míg új lökhárítója és hűtőmaszkja kifejezetten erőfitogtatós, hiszen az is van benne bőven.
    A RAV4 Plug-in Hybrid piaci bevezetése csak az év második felében várható, a pontos dátum országonként változó, hozzánk sanszos, hogy csak az év vége felé fog befutni.
    Előző cikkÍme a tavalyi év kedvenc használt autói
    Következő cikkÁrcsökkenés jön a kutakon, de nem örülhet mindenki
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.