Ha valódi autós üldözés kell, a Ronin a te filmed!

    20
    1

    A ’90-es évek vége nem csak remek autókat adott a nagyvilágnak, de az autós filmek is jó idejüket élték ekkor. A scripteket még nem úgy vázolták fel, hogy mi az, amit a számítógép mögött ülve meg tudnak rajzolni, és kínosan érezte magát a rendező, ha valamin utólag kellett kicsit alakítani.

    A Ronin is tipikusan olyan, mint a Taxi; színtiszta autós élmény egy csöppet több realitással.

    Annak ellenére, hogy a filmet Franciaországban forgatták, amerikai produkció, és John Frankenheimer mozija sem lett kevésbé izgalmas, mint Luc Besson Taxija. Ellenben egészen más hangulatú, és a humor helyett itt valódi akciójelenetek, izgalmak láthatók, esetenként pedig 18-as karikát igénylő mennyiségű vér is előbukkan.
    A sztori maga talán nem is annyira lényeges, mint a film egyes jelenetei, a történetet nem is lehetett volna folytatni, vélhetően ezért is nem készült újabb epizód.

    A szereplőket nem ismerjük meg túlzottan – még a teljes nevüket sem tudjuk – ellenben pontosan látjuk, kinek mi lesz a szerepe.

    Jean Reno (akit egyébként tegnap a Genfi Autószalonon is láttunk bóklászni a Renault standján) és Robert De Niro lesz a két vérprofi gyilkológép a csapatban. A mesteri páros rezzenéstelen arccal készíti el a tervet, melyben megszerzik megrendelőjüknek a táskát. A szerepek folyamatosan változnak, nem mindig tiszta, ki kivel van, az meg végképp ki sem derül, mi van a táskában, amit kergetnek, és amiért az oroszok képesek vagyonokat fizetni. Persze mindig van, aki többet adna, vagy aki kinyírja a másikat, hogy osztozkodni véletlenül se kelljen, de maga a táska sorsa nem is igazán lényeg.
    Onnantól lesz egyértelmű, hogy mi is a célja a filmnek, amikor először hozzák szóba az Audi S8-at. Pontosan jól tudja az összesodort banda pilótája, hogy mi is kell a társaságnak, hisz a V8-as Audival hamar képesek elhagyni a helyszínt, nem mellesleg pedig pont elég agilis ahhoz, hogy a városban is boldoguljanak vele. Nem csak úgy érkezik egy autó, bár a többi megjelenő modell nem kap ekkora hangsúlyt a film során. Az első autós üldözéstől kezdve, ami Nizzában és környékén játszódik, azt várjuk, mikor jön még autós üldözés, mert ami előtte és utána van, az nem épp izgalmas. Nem a monológok miatt érdekes a Ronin, hanem attól, hogy minden jelenet egész hiteles. A rendező nem alkalmazott utólagos technikát, vagy CGI-t, egy-két jelenetnél vehető észre apró csalás.

    Ezekért egy utólagos kommentárral ellátott kiadásban John Frankenheimer még elnézést is kért.

    Ilyen például, amikor a két főszereplőt belső kamerás felvételen láthatjuk, ez az egyetlen olyan jelenet a filmben, amit green boxban vettek fel.
    [BANNER type="1"]

    Minden autós üldözés valódi, a nizzai ráadásul több mint hét perc tömény benzinégetés, autózúzás és küzdelem a forgalommal, meg a szűk utcákkal.

    Az autók között itt kap először és utoljára nagy jelenetet az S8, egy vélhetően V6-os XM-et kell levadásznia a hegyi szerpentinen, majd le a domboldalon az erdőn keresztül. Eközben Jean Reno és Robert De Niro egy 6,9-es Mercedes-Benz 450 SEL-lel kergeti a Peugeot 605-ösöket. Itt láthatunk egy furcsa utólagos megoldást, amire értelmes magyarázatot nem találni, de a farolásos kiállás műfüstje elég idegenül hat az egész filmre való tekintettel. Az üldözések azért is lehettek ennyire tempósak, mert fahrtautóknak is hasonlóakat választottak, azokat gondosan átalakították.
    A második nagy üldözésnél, a párizsi jelenetnél például használtak Porsche 911-et, de volt egy átalakított Mercedes 500E-is, melyre utánfutóként kötötték a Peugeot 406-ost. A párizsi jelenet szintén több mint 7 perc, és több részlete is rendkívül érdekes, hisz egészen idáig nem gondoljuk, hogy a csapat vezérének, Natascha McElhone-nak több is jut az autózásból. Egy elég véres jelenet után kerül először egy Safrane volánja mögé, majd a záró üldözésben az M5 pilótája lesz. Már csak azért is érdekes, hogy egy ilyen nagyágyút, és egy Peugeot 406-ot eresztenek össze, ám a jelenet annak ellenére, hogy hosszú, borzalmasan izgalmas. Az is tökéletesen kiderül belőle, hogy De Niro fa arca tökéletes mondjuk egy pisztoly mögött, de volán mögé nem igazán való.

    A forgatáshoz vagy ötféle E34-es ötöst használtak, miközben olyan bakikat követtek el, amit egy autóőrült azonnal kiszúr.

    Ilyen, amikor a félig kész felüljárón Jean Reno kilövi a kerekét, és a közeli felvételen nem az egyébként az autón lévő, rendkívül látványos és ritka Style 20-as felnit látjuk, hanem egy hagyományosabb, persze modellhű pókhálós Style 5-öt. Ennek ellenére is megunhatatlan maga a jelenet, hisz mindkét autót profi pilóták terelgették, igazán látványosan. A forgatáson 300 kaszkadőr dolgozott, a száguldozás sokszor hosszú snittekből állt, a rengeteg kikerült autó mindegyikében profi pilóták ültek.
    A Ronin rendkívül izgalmas, ám a film címe mindaddig értelmetlen, amíg De Niro sérülését el nem látják, majd a kis makettfigurákat gyártó Jean-Pierre el nem meséli a 47 Ronin történetét. A szereplők mind profi bérgyilkosok, testőrök, akiket a szolgálat után összesodort az élet. A figurás rész önmagában is érdekes, a rendező, John Frankenheimer maga is űzi a hobbit, így egy csöppet magát is sikerült belevonni a filmbe. A Ronin így 20 év után is rendkívül izgalmas, ám nem épp egy könnyed esti mozi.

    A hosszú monológokat, párbeszédeket nélkülöző akciófilm leginkább azoknak ajánlott, akik a színtiszta autós filmekben szeretik csemegézni az érdekességeket.

    20 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Mindig jókat nevetek, amikor amerikai színész francia autó volánja mögé kényszerül egy Franciaországban forgatott filmben. De Niro (és Tommy Lee Jones) a Vérmesékben is „franciáznak” egy kicsit, biztos gondolták magukban, hogy „Mik ezek a vackok? Oh my goodness!” 🙂

      • Jah mert az amerikai kocsik annyira jók, és annyira etalonnak tekinthetők mind megbízhatóságra, mind minőségre, hogy attól feljebb már maximum csak a németeket lehet említeni… Oh my goodness, megint kár volt megszólalnod.

        • Gondolom, a kínai kocsikról is ilyen feltűnő magabiztossággal tudsz ugatni előítéletekre támaszkodva, mint ahogy a zömében német és olasz dízelekkel szerelt, Európában forgalmazott amerikaiakról, amik ráadásul viszonylag ritkák is. Ebből aztán marhára kiderül, mennyire jó vagy nem jó egy USA-autó 🙂 Teljesen agyadra ment a hülyeség – de nem baj, engem az vigasztal, hogy Milán haverod már észhez tért. Követned kéne a példáját, eszetlenke 🙂

            • Figyu, ha valaki hosszú-hosszú éveken, akár évtizedeken át kétes minőségű termékekkel nyomul, akkor természetes, hogy az emberben kialakul egy kockázatkerülő reakció. Miért kéne megbíznom a gyártójában, amikor egy csomó tulaj életét keserítette meg? Én nem akarok beállni a sorba, nem akarok százezreket, milliókat kockára tenni azért, hogy utána járjak a mendemondák valóságtartalmának. Lehet, hogy ez felétek tök természetes dolog(úgy tűnik, Zöldikéék felé is), mert szeretitek a kemény munkával megszerzett pénzt az ablakon kidobálni, de ne akard már ezt a mentalitást ráerőltetni másokra is… Járj nyugodtan ingoványos talajon, ha jól esik, de ne kábíts már minket azzal, hogy mi is nyugodtan menjünk utánad 🙂

    2. Eddig kétszer is csináltam magamnak autós üldözéses listát, ez a film mindkettőn ezüst érmes lett, valahogy sosem éreztem úgy hogy ez a legjobb autós üldözés, pedig ott van a szeren rendesen.
      „300 kaszkadőr”? Statisztából se kevés annyi… 🙂

    3. Hát a 429-essel alighanem az egyik leginkább benzinvérű tulaj lehetsz itt, vagyunk itt egy páran, akik a fórumon éljük ki amit nem valósítunk meg a garázsban 🙂

      Ha jól tudom Halicki eredetileg autószerelő (autómentős) volt, és pont ezért is tudott áttörőt alkotni, mert nem művészként szállt be hanem autós őrültként.

      Sokat tett bele a filmbe és sokat is áldozott érte.

      Az özvegy is érdekes történet.