Így jó, nem bonyolítanám tovább! Honda Civic 1.6 i-DTEC teszt

Egy kicsit összecsúsztak, sőt, fel is cserélődtek a Civic tesztautók. A tavasszal megjelent kézi váltós 1.6 i-DTEC ugyanis csak nyár végére jutott el hozzánk, a nyár közepén megjelent automata váltósra viszont sikerült gyorsan lecsapnunk, így azt már e hó elején kipróbálhattuk. Remek gép volt az is, most viszont automataváltó-fanatikusként is azt kell mondjam, a Civic dízel kézi váltóval még jobb, mint az amúgy kikezdhetetlen 9 fokozatú automatával.
Ki is fejtem, miért! A Civic 9 fokozatú automatájának felára kiviteltől függően 680-750 ezer forint. Utóbbi, magasabb összeg él a legtöbb verziónál, de a csúcs Executive ellátmánynál „csupán 680 ezer forint fizetendő a fokozatszámban a kategóriában bajnok váltóért. Igazából nem csak fokozatszámával bajnok, finomságával sincs gond. Az alapkoncepcióval viszont van egy kicsi, méghozzá az, hogy túl jó a Civic kézi váltója. Pont egy kellemes utazóautónál abszolút nem fájó, amikor néha-néha hozzá kell nyúlni. Annyira korrektül megvezetett, annyira finoman klattyan a fokozatokba, s még a kuplung sem kemény, így aztán a városi dugózás sem túlzottan fájó a kézi váltós dízel Civickel. Már csak azért sem, mert a 120 lóerőt és 300 Nm nyomatékot adó motor van annyira erős alapjáraton is, hogy a dugóban araszoláshoz elegendő a kuplungot finoman felengedni, gázadásra nincs szükség az elinduláshoz.
Az élmény persze az, ha haladhatunk, mert a Civic tud. A dízellel még az Executive 17 colos kerekeivel is 10,2 másodperc alatt ér 100 km/órára, de az alapverzió 16 colos kerekével csupán 9,8 másodperc a gyorsulás. Az automatát pedig ellátmánytól függően verjük. Megfutható a 200 km/óra feletti végsebesség, de a lényeg talán nem is ez, hanem az, hogy gyakorlatilag mindig dinamikus a Civic, s bár a 6 fokozatú kézi váltó nyilván nem lehet olyan hosszúra áttételezett, mint a 9 sebességes automata, a 130 km/órás utazótempó itt is csendesen, mindössze 2300/perc fordulattal futható. Az automatával persze még szerényebb, 2000/perces fordulat látható a műszerfalon. Hallani pedig autópályán sem itt, sem ott nem halljuk a motort, ami városban is igen tompa, visszafogott hanggal jár. Itt ráadásul aszkétábban, katalógusérték szerint 100 kilométerenként 0,6 literrel takarékosabb, tesztünk alapján még jelentősebb az előnye. Országúton nyilván hozható akár a 3,5 l/100 km vegyes érték is, a zömében városi és autópályás tesztátlagunk viszont 5,7 l/100 km lett, ami nem rossz, de tény, hogy nem bajnok. [BANNER type="1"]
A Civic nem olcsóságával, hanem minőségével, összeszedettségével fogja megnyerni vevőit, dízellel persze leginkább a hosszabb távokat autózóknak ajánlható. Autópályára azért, mert stabil és csendes, országútra pedig még azért is, mert iszonyatosan jó vezetni: közvetlen a kormány, stabil és még a 17 colos kerekekkel is jó csillapítású a futómű. Itt, az Executive ellátmánynál van, pontosabban kapcsolható adaptív lengéscsillapítás, aminek mondjuk túl sok értelmét nem láttam, a Civic futóműve nélküle is nagyon jó.
A Honda – elsőre furának tűnő módon – valaha volt legsportosabb Civicnek mondja az aktuális generációt, de meg kell hagyni, van ebben igazság: már a dízel is elképesztően jól vezethető, formatervével pedig olyan az ötajtós, hogy a legtöbbek fejét elcsavarja, sőt olyan szemlélő is akadt, aki fotózkodott vele. Közben pedig egy meglepően tágas, kezes, kényelmes utazóautó. Bár Angliában készül, minden porcikájára a japán precizitás jellemző. Kezdve azzal, hogy ülései nem csak elöl, a szélső helyeken hátul is meglepően kényelmesek, óriási a hátsó lábtér, a belső szélesség pedig elöl-hátul feltűnően nagy. Méretes és jól is pakolható az egyedi, oldalra húzható rolóval fedhető csomagtér, egyszerű az üléshajtás, de még az utastéri pakolóhely-kínálatra sem lehet panasz. Utóbbival egyetlen rendszer, az érintőképernyős infotainment illethető. Használata körülményes, a menürendszer teljesen egyedi, de nagyobb gond, hogy a rendszer lassú. Így aztán hiába van Android Auto és Apple CarPlay kompatibilitás, ebben az autóban kizárólag a telefonomat használtam a navigáláshoz, ami viszont jó hírként a kijelző tetejéhez állítható, az ugyanis kellemes peremet hagy a műszerfal előtt.

És végeredményben meg is érkeztem a teszt legfőbb tapasztalatához: a Civic dízel akkor lehet a legjobb, ha nem extrázzuk agyon. Nem mondom, hogy az alapot vegyük, inkább az annál csupán 50 ezer forinttal drágább, már 200 ezer forintos kedvezménnyel adott Comfort szinttel. Az ugyanis sok egyéb mellett már alufelnis, fényszórómosós, Bluetooth kihangosítós, fűthető külső tükrös. Ha belefér, persze nem járunk rosszul az Executive csúcsverzióval sem. Egyebek mellett kellemesen nagyméretű és nyitható panorámatetővel, jól működő távolságtartós tempomattal, holttérfigyelővel és sávtartóval vagy például kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerrel, legfontosabb tételként pedig automata reflektoros, igen jó fényerejű LED fényszóróval. Ha ezeket mind számba vesszük, a Civic 7,8 milliós ára ismét nem vészes, még akkor sem, ha ezúttal a kézi váltós tesztautó drágább volt, mint az automata. Az én titkos tippem viszont egy kézi váltós, Comfort felszereltségű Civic i-DTEC, 6 399 000 forintért, már amennyiben dízel kompaktra vágyunk, mert sokat utazunk.