Három új Audi egyetlen nap? Szinte ezt kaptuk minap

    0
    3

    Év elején már járt nálunk az új Audi A8, akkor egy normál hosszúságú dízelként, most pedig a hozzá és az A7 Sportbackhez hasonlóan szintén az MQB Evo padlólemezre épülő és szinte Marc Lichte által rajzolt A6 érkezése kapcsán tartott rendezvényen vezethettük. Benzinmotorral, az új nevezéktan szerint 55 TFSI-nek hívott, de valójában 3,0 literes (V6-os és turbós), 340 lóerős géppel mehettünk egy rövid kört. Nyitásnak semmiképp sem rossz, sőt, abszolút értékben sem. [BANNER type="1"]
    A csaknem 5,3 méter hosszú, 3,12 méter tengelytávolságú hosszított A8 légrugózásával varázsszőnyegként megy az úton, a kereken 500 Nm nyomatékkal 5,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra, miközben a gyári vegyes fogyasztási érték mindössze 7,5 l/100 km. A nyilván folyamatos vallatást, azaz padlógázos gyorsításokat tartalmazó tesztkörökön is 12 liter alatt maradt az átlag, ami meglehetősen jó – már ha számít ez a bő 50 millió forintos autónál. A kedvező étvágy és persze emisszió egyebek mellett annak is köszönhető, hogy

    az új A6, A7, A8 szériák már kivétel nélkül mild-hybrid modellek.

    48 voltos rendszerrel dolgozó szíjhajtású önindító/generátor egység gondoskodik arról, hogy villámgyors és érezhetetlen legyen a stop-start. A motor már 22 km/óra alatt megáll, motorfék üzemben pedig 12 kW-os visszatáplálást kapunk, de a legfontosabb talán az, hogy 55-160 km/óra között is megállhat a motor a gyors újraindításnak köszönhetően. Visszatérve az A8-ra, az L verzió hátsó lábtere (is) óriási, a megjelenés mégsem nyomasztó.
    Még kecsesebb az A7, amiből nincs hosszított, de esetében igazából nem is a hátsó lábtér kicsi, hanem az ottani fejtér. Ha viszont magunk vezetjük az autónkat, a próbakör szerint jobb választás az A7, ami 4,97 méteres hosszával szintén nem kicsi, de sokkal kecsesebb, mint az A8, s vezetése is közvetlenebb élmény. Az A8-ban is próbált 55 TFSI (ismétlésként: 3,0 literes, 340 lóerős, turbós V6-os) talán még jobban illik hozzá. Az A7 kínálatának egyetlen benzinesével 5,4 másodperc alatt is megvan a 100 km/órára gyorsulás, a vegyes fogyasztási érték itt csak 6,8 l/100 km, a gyakorlatban viszont szerintem az A7-é lesz a nagyobb, mert neki kívánja nyomni az ember, míg az A8-ban szívesebben ringatózik.
    A mostani fő újdonság a nyilván példányszámával is dominánsabbnak bizonyuló új A6, ami 4,94 méteres hosszával és 2,92 méteres tengelytávjával szintén nem kicsi. Ráadásul mindazokat a sofőrsegédeket, pontosabban asszisztenseket megkapja, amiket az A8. Öt radarszenzor, öt kamera, 12 ultrahangos érzékelő, illetve egy lézerszkenner is szolgálhatja az akár 39 sofőrsegédet. Sávtartó, holttérfigyelő, araszolófunkciós távolságtartós tempomat és temérdek egyéb mellett mobiltelefonról távirányítható parkolás, arról vezérelhető nyitás-zárás egyaránt elérhető.
    Ahogyan az A7 vagy az A8, úgy az A6 beltere is „háromképernyős (már alapáron), hiszen a műszerblokkot jelentő Virtual Cockpit mellett a navigáció 10,1 colos kijelzője alá egy 8,6 colos érintőpanel jelenti a klíma kezelőpultját. Az 530 literes csomagterű szedán A6 mellé hamarosan befut az Avant is. Most azonban még csak a négyajtós érhető el, illetve e héten kerül be az Audi hazai konfigurátorába.

    Az immár 204 lóerős alapdízel belépőára 14 millió forint, ami több mint 1 millió forintos ugrás a kifutó modellhez mérten.

    Ám ha a felszereltségeket azonos szintre hozzuk, az alapáron navigációs új A6 nem drágább, sőt, valamivel olcsóbb is, mint az előző generáció. Bár többet kell érte fizetni, nem kérdés, hogy kapunk is annyival többet érte. A 204 lóerős mellett 231 lóerős 2,0 literes dízellel, valamint 286 lóerős 3,0 literes V6-os gázolajossal választhatjuk. Ahogyan az A7 és az A8 esetén, itt is alapáras az automata váltó, ami a 2,0 literes esetén 7, a nagyobb motornál már 8 fokozatú, a kínálat egyetlen – jelenlegi – benzinese itt is az 55 TFSI, de idővel még komolyabb RS modellek is várhatók természetesen. Reméljük legalábbis, ahogyan persze az A6 vezetését is erősen várjuk, hogy kiderüljön: vajon az még az A7-nél is jobban vezethető?
    Előző cikkElszabadult a 800 lóerős Prius!
    Következő cikkHáromhenger néha kettő? – Így is jó móka az új ST!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.