A család kicsi ördöge – Honda Jazz Dynamic teszt

    0
    1

    Függőséget okoz – írtuk az új friss Jazzről nemrégiben, egészen pontosan az 1,5-ös benzinesről, amihez alapáras a Dynamic felszereltség, mással nem is kapható. Most pedig a hozzá opciós CVT automatával kaptam kezeim közé a Honda nagyon ügyes, egyterűs kisautóját. A függőség a Jazznél valóban megvan, ám én e helyett az autó helyett inkább a közel 3 évvel ezelőtt nálam járt 1,3-as Elegance verziót kérném, na jó, a hozzá is opciós CVT váltóval. Mindjárt kifejtem, miért!
    A Jazz továbbra is hű önmagához, pontosan azt kapjuk tőle, amit várunk: külméreteihez mérten meglepően tágas, döbbenetesen jól variálható utasteret és egészen nagy (alaphelyzetben 354, ülésdöntéssel 1314 literes) csomagteret. Utóbbi trükkje, hogy az üzemanyagtartály nem hátul, hanem az utastér közepén kapott helyet. Sokaknak talán furcsa is, hogy milyen közel van a padló, amire a „székeket nem túl magas lábakkal szerelték. Nem véletlenül, hanem azért, hogy kellően tágas legyen a fejtér. Helyhiány nincs is, a kissé vaskos, gyalogoskitakarós első tetőoszlop viszont itt is megvan. A térérzetre nagyon jótékonyan hatnak a szinte függőleges oldalablakok, az egész autó legnagyobb zsenialitása pedig talán a Magic Seats hátsó ülésrendszer: 60:40 arányban nem csak a csomagtér síkjába hajthatjuk, az ülőlapokat a támlákhoz is dönthetjük, hogy a hátsó ülés előtt több mint 1 méter magas pakolóteret kapjunk. Pakoláskor és utazáskor is jól jön, hogy a hátsó lábtér tágas, szinte sík padlójú. [BANNER type="1"]
    Eddig tehát remek és imádható a Jazz, viszont műszerfala kemény műanyagjaival, az elavult Androidot futtató és Apple CarPlay csatlakozást nem kínáló infotainment rendszerrel messze nem az igazi. De van itt még fájóbb dolog is: a klíma itt, az 5,3 millió forintos autóban csak manuális, s a Dynamic szinthez felárért sem kaphatunk automata vezérlésűt. Márpedig, emlékeztetőül ismét leírom, hogy ha a Jazz újdonságának számító 1,5 literes, 130 lóerős motort kérjük, akkor nem is tudunk másik ellátmányt választani. De van-e értelme a Jazzhez ezt a motort kérni? Szerintem kevéssé, mert bár remek, élénk, meg ugyebár örök életet ígérő szívó, nagyjából ugyanez elmondható az 1,3-as, 102 lóerős alapváltozatról is. Márpedig hiába patent, a kanyarokban az aszfaltba harapó a futómű, a Jazz talán nem az az autó lesz, amivel szerpentinezni fogunk. Igaz, miután kitettük a gyerekeket az ovinál, sulinál, még a városban is élményautózhatunk vele.
    A 130 lóerős „ezeröcsi a 7 programozott, ráadásul a kormányról is kapcsolható fokozatot kínáló CVT automatával kereken 10 másodperces 100 km/órára gyorsulást ígér, végsebessége akár 190 km/óra lehet, de ami sokkal fontosabb: a 130 km/órás utazótempó egészen higgadtan, 3000/perces fordulattal futható vele. Ha egy kicsit mélyebbre nyomjuk a gázt, a fordulatszám emelésével előzhetünk. A fogyasztás még autópályán is 6,5 l/100 km alatt tartható, országúton 5 liter körüli értékkel és 2000/perc alatti fordulattal autózhatunk, városban pedig lábunktól függő a fordulat és a fogyasztás is, igaz, mindez minden egyéb helyen is igaz. A CVT váltós autót is meg kell kicsit tanulni vezetni, ha ésszel, „lendületből autózással tesszük, akkor egészen kedvező étvággyal, akár a gyári vegyes értéket hozva is autózhatunk vele. Nálunk a tesztátlag végül az 5,4 literes katalógusérték helyett 6,2 l/100 km lett, ami szintén nem rossz. A sokat citált CVT váltó kapcsán meg kell jegyezni, hogy sokkal jobb, mint mondjuk a 10 évvel ezelőttiek, a gázpedál állása és a motor fordulatszáma lineárisabb kapcsolatba került.
    Hogy kell-e a nagyobb motor a Jazzhez, azt nem csupán az erőszükséglet, hanem a felszereltségpolitika is erősen meghatározza. Távol-keleti szokás szerint adott, hogy mit kapunk az adott ellátmánnyal. A Dynamic a narancssárga cérnás beltéren túl a többiekénél sportosabb, piros csíkbetétes, hátul áldiffúzoros lökhárítóval, 16 colos fényes fekete alufelnikkel is egyedi. A 16 colos kerekeken meglepően peresnek tűnnek a 185/55 R16-os abroncsok. Oldalfaluk mondjuk kétségkívül alacsony, ami miatt kemény a futómű, jelentős a gördülési zaj. Így összességében nekem a Jazz olyan volt Dynamic kivitelben, mint egy szerethető kisördög. Remek a hajtáslánc, de a piros bajszos első és a diffúzoros hátsó lökhárítót, valamint a fekete felniket én nem feltétlenül kérném rá, ahogyan az érintőképernyős, sokat ígérő, de bonyolult infotainment helyett is sokkal jobban örültem volna egy egyszerűbb audiorendszernek, simán adtam volna egy automata klímáért, ami csakis a kisebbik motorral társított Elegance verzióval jár. Megjegyzem, utóbbi 120 ezer forinttal drágább, mint ez a Dynamic, tehát önmagához képest teljesen rendben van a portéka, ami egyértelműen a sportos családapáknak és családanyáknak szól, életkortól függetlenül, hiszen ahogyan az hazánkban már-már megszokott, a Jazz nem csak a fiatalok, az idősebbek körében is – joggal – népszerű.
    Előző cikkVisszatér mindenki kedvenc szerelője!
    Következő cikkSirályszárnyas villanykupéként éled fel az Isdera
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.