Afrikában ez a Toyota Hiace is átlépte az egymilliomodik km-t

    0
    1
    Érdekes dolog ez a Fapados Dakar, azaz a Budapest Bamako Rally, hiszen sokan hiányolhatják a tudósítást róla. Ennek leginkább az az oka, hogy nem érkezik onnan sem beszámoló, vélhetően minden résztvevője küzd az elemekkel, hiszen a múlt hét pénteki (január 31.) starttól számítva február 16-áig csaknem 9 ezer kilométert tesznek meg – nem egyszerű körülmények között Sierra Leone fővárosáig, Freetownig. Ha valaki követné a Budapest-Bamako eseményeit, talán a legjobb, ha csatlakozik az esemény Facebook oldalához, bár sok információ ott sincs.[BANNER type="1"] Az viszont jól látható, hogy a mintegy 250 csapatos mezőnyből akadtak jobban és kevésbé felkészültek, akik például már az európai szakaszon vezérműszíj-szakadással, vagy azzal kellett szembesüljenek, hogy flottás autójukat nem vihetik ki az EU-ból. Akinél minden rendben van, az sem élete legegyszerűbb, de jó eséllyel leginkább élménydús napjait élheti át Budapest-Bamakón. Miként arról írtunk, a temérdek érdekes járgány között idén egy olyan Toyota Hiace is indult, ami a túra során átlépi (pontosabban már át is lépte) egymilliomodik kilométerét, s amire a mi logónk is felkerült. Az amúgy nem egyedi, hogy hazánkból Afrikába kerül egy Toyota Hiace. Számos valahai mentőautó is oda került, miután hazánkból selejtezték őket, akár szinten egymilliós kilométerszámmal, majd ott még tovább szolgáltak. Miként arról írtunk, a Bamako előtt ez a Hiace is kapott egy korrekt karbantartást, így viszont – egyelőre – gond nélkül viszi is csapatát. 8-9 literes átlagfogyasztással, az első bő csaknem 3000 (autópályás) kilométer után fél liter olajigénnyel. Tiszteletét tette Moncao – városi – F1 pályáján és exkluzív kikötőjében, majd Gibraltáron át elhagyta a kontinenst és megkezdte afrikai kalandozását, Rabat (Marokkó fővárosa) magasságában átlépte a bűvös egymillió kilométeres óraállást. A kocsi gond nélkül teljesítette az első 4 napos, 3799 kilométeres szupermaratont, most pedig rövidebb, de nehezebb szakaszok várnak rá, ahogyan a csapatokra is.
    Előző cikkEzt a Porschét nyerheted meg az AMTS-en!
    Következő cikkSkodákon is osztozhatunk – újabb autómegosztó érkezik Budapestre
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.