Full bőr, kevés km: makulátlan állapotú Lexus LS 1993-ból

    0
    1

    Egy szépnek mondott autónál, pláne ha egy negyed évszázados példányról esik szó, a leírásában rendszerint felbukkan a „korához képest” szókapcsolat. Ez az első generációs Lexus LS400 azonban élete 26 éve során mindössze 55 ezer kilométert futott, így aztán nem csak „korához képest” „újszerű” – hogy a hirdetések egy másik kedvelt kifejezésével éljünk.
    Talán nem annyira érdekes, mint az a több mint egymillió mérföldet, azaz 1,6 millió kilométert – eredeti darabjaival futott – LS, amiről februárban írtunk, de azért ennek a példánynak is bőségesen van bája. Ezzel ugyanis, amióta 1993-ban legördült a taharai üzem gyártósoráról, nem egészen 55 ezer kilométert tettek meg vele – évente átlagosan alig több mint 2000-et.
    Az autó nem csak „újszerű”, mindvégig egyetlen tulajdonos kezében volt, aki a jelek szerint elképesztően gondosan vigyázott rá. 26 éven át egyetlen balesetet sem szenvedett, a fényezés pedig az eredeti metálarany. Az oldalfalak alsó felét borító, a kilencvenes években oly divatos sötétszürke paneleken sem fogott az idő (illetve az UV-sugárzás) foga. Az aranyozott emblémák sem hiányoznak a hűtőmaszkról, illetve a csomagtérfedélről, és az oldalablakok krómkerete is sérülésmentes. Az utastérben szürkésbarna bőrbe húzott, motoros állítású, fűthető ülések várják a leendő tulajdonost, az ablakemelő kapcsolók paneljét és a középkonzolt faborítás díszíti – állapota alapján akár vadonatújnak is hihetnénk az autót. [BANNER type="1"]
    Ez persze nem jelenti azt, hogy az autóban minden eredeti, ellenkezőleg, a gondos tulajdonos rendszeresen és lelkiismeretesen cseréltetett ki rajta minden elöregedő alkatrészt. Újak az abroncsok, a vezérműszíj, a vízpumpa és a termosztát, illetve az elosztó. Így már valóban gondtalanul alkalmas a mindennapi közlekedésre a századvég emblematikus típusának ezen példánya, bár azt nem tudni pontosan, a 4,0 literes, nyolchengeres 1UZ-FE erőforrás eredeti 250 lóerejéből mennyi áll ma is rendelkezésre, de semmi oka nincs annak, hogy akár egyetlen paripa is hiányozzon a ménesből. Ennek ellenére az új tulajdonos helyében sem a 8000-ig skálázott fordulatszámmérőn, sem a 260 km/h-ig beosztott sebességmérőn nem kergetnénk ütközésig a mutatót, már csak tapintatból sem. A három választható üzemmódot kínáló, négyfokozatú automata sebességváltó a leírás szerint mindenesetre hibátlanul működik, ahogy a digitális klímaberendezés is. Akinek pedig (hozzám hasonlóan) van még mágnesszalagos magnókazettája, a kor high-end Nakamichi audiorendszerén keresztül hallgathatja. Az autó az Egyesült Államokban, New Jersey-ben várt új tulajdonosára, árverése helyi idő szerint november 21-én este 9 órakor járt le, az új tulajdonos pedig 13,250 dollárért (4,17 millió forint) vitte el ezt a négykerekű japán időkapszulát.
    Fotók: bringatrailer.com; Forrás: Smarter Media
    Előző cikkJobban illik a SUV-ok közé az új Mercedes GLA, mint az elődje
    Következő cikkA legjobb cégautó? Renault Talisman Limited teszt
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.