Koronavírus autós szemmel – csak akkor ülj bele, ha nagyon kell!

    0
    1
    Történelmi modell lesz nemcsak számomra, alighanem a teljes magyar autós sajtó számára az Opel Corsa-e, az utolsó modell, aminek nemzetközi bemutatójára eljutottunk a koronavírus kapcsán kihirdetett veszélyhelyzet előtt. E héttől nem csak külföldre nem megyünk, itthonról dolgozunk. A home office intézménye sokaknak csábító, az elmúlt években a munkaerőpiac egyik varázsszava volt, most viszont senki sem jókedvből, hanem kényszerből van otthon, s ennek megvannak bizony a negatív következményei is. Ezeket vállalni kell, személyes tapasztalatként el tudom mondani, hogy úgy dolgozni, pláne az állandó változások miatt folyamatos egyeztetésekkel, hogy közben egy folyamatos foglalkozást igénylő tüneményes óvodás gyermeket, valamint egy kisiskolást és az ő tanulását is terelni kellene, bizony csöppet sem egyszerű, de mivel tudjuk, hogy a koronavírus elleni védekezésnek jelenleg nincs más módja, mint a kontaktok kerülése, nem igazán tudunk, és nem is kívánunk igénybe venni sem nagyszülői, sem egyéb segítséget. Újságíróként nyilván nem idegen, hogy egy-egy cikket éjszakába nyúlóan írok (ezt is épp…), az viszont szokatlan, hogy az amúgy csak 6 órában dolgozó feleségem is dolgozik késő este, hiszen napközben csak-csak kell időt szakítsunk a gyerekekre is (ha már ilyen szerencsések vagyunk, hogy mindketten dolgozhatunk itthonról, mert el kell ismerni, ez még a jobbik felállás!). Kimozdultunk a komfortzónánkból így is, és ez nem baj, fogjuk tudni értékelni a békeidőket, amikor visszatérnek. Jobban fogjuk tudni becsülni azt, ami van, s mindenkinek ajánlom, hogy most hozza meg a szükséges lemondásokat, hiszen ezek apróságok ahhoz mérten, amit hozhat a tömeges megbetegedés. Nagyon úgy néz ki, hogy le kell mondanunk egy ideig az audiovizuális (podcast és videós) tartalomgyártásról is, bár ennek kapcsán azért még fogunk ötletelni, hogy ne csak fotón mutassunk meg egy-egy autót, már amíg vannak egyáltalán tesztautók. Igaz, sokat azzal sem mentem még, ami még épp nálam van, a hétvégén megfotóztam egy-egy kieső helyen, emberekkel nem találkozva, azóta viszont nem mozdítottam. Hiszen mint már mondtam, vagyok olyan – szerencsés – helyzetben, hogy tudok itthonról dolgozni, egyáltalán itthon tudok lenni a családommal. [BANNER type="1"] Facebook oldalunkon is megjelent már az üzenetünk: Ha teheted, maradj otthon, vigyázzunk egymásra! Minél többen képesek megülni a hátsójukon, annál kevésbé lesz gyors a koronavírus terjedése, annál kevésbé lesz túlterhelve az egészségügyi rendszer, s annál kevesebb haláleset adódik majd. Persze tudjuk, hogy csábító minden egyes autó, csábító, hogy a piac csökkenő kereslete miatt már most lefelé ívelnek a használt autók árai (egyelőre), de ha valaki most kíván vásárolni, tegye úgy, hogy csak azt az autót nézi meg, amit telefonon és online már kellőképpen lekérdezett, ha már erre lehetőséget ad a Jármű Szolgáltatási Platform és a CarVertical. Ha autóba ülünk, pláne ha megosztottba (amelyek most szerencsére kivétel nélkül kedvezményesen érhetők el), legyünk tudatában annak, hogy hiába a gyakori takarítás, azok a pontok lesznek a leginkább potenciális vírushordozók, amiket a legtöbbször fogdosunk: a kilincsek, a kormánykerék, az indítógomb, a váltókapcsoló vagy épp a biztonsági öv csatja. Kezünkről mi is ezekre a pontokra fogjuk a legnagyobb valószínűséggel rátapasztani a kórokozót saját autónkban is, már amennyiben találkoztunk már vele, és sokáig nem tudhatjuk, hogy ez megtörtént-e már. Szóval óvatosan! Ha tehetjük, maradjunk otthon, épp azért, hogy kedvenc hobbink, az autózás öröme is mielőbb visszatérhessen életünkbe, a sorra bezáró autógyárak újra elkezdhessék a termelést, a piac pedig újraindulhasson, jelenleg ugyanis erős mélyrepülésben van, nem csak nálunk, szerte Európában és a világ többi pontján is. Hogy hol lesz a mélypont, az a mi felelős együttműködésünkön, mindenki felelős együttműködésén is múlik. Én szigorú vagyok, magammal szemben is, ha te is az leszel önmagaddal, a társadalom meg fogja köszönni, a vírus pedig remélhetőleg nem!
    PS: remélem nem lett túlzottan személyes a cikk, ha más a véleményed, nyugodtan írd le alább kommentben, ha pedig hasonlóan vélekedsz, írd ki te is magadból, jól fog esni, hidd el!
    Előző cikkHogyan vezessünk hibrid autót? Eláruljuk!
    Következő cikkUtolsóként, de lépett a MOL is: 30%-os kedvezményt adnak ők is
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.