Mindent is tud? Renault Captur E-TECH PHEV teszt

    1
    1
    Szegény Captur, nehéz helyzetben van, mármint ez az E-TECH Hybrid. Hogy miért? Mert közel a duplájába kerül az 5,999 millió forintos alapverziónak, de még a teljesítményben és ellátmányban azonos, hamarosan érkező TCe 160 verziónál is alighanem legalább 2, a kifutó TCe 130 EDC-nél közel 3 millió forinttal drágább. Tovább rontja a helyzetét, hogy 10,749 millió forintos árával a ma már 400 kilométer körüli hatótávval kecsegtető Zoénál is borsosabbnak tűnik. Valójában persze nem drágább, csak a Zoe esetén megszoktuk az állami támogatást, amit még a Renault is megtold, így az 8 millió forint alól startol. Utóbbihoz mérten pedig már tényleg nem olyan kecsegtető a 65 kilométernyi emissziómentes hatótávot hirdető Captur. Pláne úgy, hogy télen messze nem tud ennyit. [BANNER type="1"] Én persze nem ellenkeztem ellene, kíváncsi voltam, hogy mit fog tudni, hiszen én vagyok a hibrid- és villanyautó-fanatikus a cégnél, és úgy általában is mindenki erről ismer. Azt is bevallom, vagyok annyira öregemberes, hogy a magas üléspozíciójú crossovereket is kedvelem. Még jobban szeretném őket, ha megmaradtak volna egyterűnek, s a divatozásra összpontosítás helyett a helykínálatra helyeznének nagyobb hangsúlyt. A kis kategóriában a Captur egyébként egyikkel sem áll rosszul, még úgy sem, hogy a hajtó akkumulátor miatt a csomagtér egy kicsikét, de csak padlórekeszéből csökkent. Valamennyi még abból is megmaradt, épp annyi, amennyi a konnektoros töltőnek kell. Talán beférne még a Type2-es madzag is, ám az nem az alapfelszerelés része, a tesztautóban sem volt jelen. Aki olvasta a menetpróbát, az bizonyára tudja, hogy a hajtáslánc nagyon hasonló ahhoz, ami a Clio E-Tech Hybridben van, és konkrétan egyezik azzal, ami a tesztre majd jövőre érkező Megane E-TECH Hybridben szerepel. Vagyis egy viszonylag klasszikus, az Euro6d normához igazított 1,6-os (természetesen feltöltő nélküli), szívócső-befecskendezéses, de már részecskeszűrős, 91 lóerős benzinmotor dolgozik együtt egy 49 kW-os, azaz 67 lóerős villanymotorral, ami nem mellesleg már gond nélkül elviszi az autót, akár 135 km/órás tempóval is. [BANNER type="2"]

    A nyomatékosztás teljesen egyedi, a Renault egy körmös kapcsolású, aszinkron, azaz szinkrongyűrűk nélküli váltót alkalmazott, ebben 4 fokozat van a benzines, 2 a villanymotor számára.

    Összesen 15 kapcsolási séma létezik, ebből 12 használható hajtásra, s meg kell jegyezni, a fő villanymotoron túl van egy másodlagos is, utóbbi akkor indítja a benzinmotort, ha az elsődleges épp a hajtással van elfoglalva, továbbá a benzinmotort pontosan arra a fordulatszámra pörgeti a kapcsolások előtt, amivel közben a másik villanymotor hajt. Áramtermelésre motorféküzemkor mindkét villanymotor képes, de velük az összes hibrid sémát is tudja a Renault E-TECH rendszere. Működhet soros hibridként, amikor a benzinmotor áramot termel, a villanymotor hajt, kaphatunk párhuzamos hibrid hajtást, amikor a benzines és a villanymotor egyszerre hajt és persze soros-párhuzamosat is, amikor a benzinmotor és a villanymotor egyszerre hajt, de a benzines a másodlagos villanymotorral közben áramot is termel. A rendszer a gyakorlatban jól vizsgázik, persze a Captur PHEV is addig a leginkább kellemes talán, amíg elektromosan megy. Fagypont körüli hőmérsékleten a legjobb elektromos hatótáv 50 kilométer volt, amit kiírt, ám fűtéssel ez gyorsan apadt, 40 kilométernyit sem sikerült elérni, s a töltések után kiírt hatótáv igen tág tartományban, 30-50 kilométer között mozgott. A sima konnektoros töltővel a 230-as otthoni hálózatból mintegy 5 óra (jellemzően 4 óra 50 perc) a 9,8 kWh-s akkumulátor teljes töltése, ez 16 amperes (akár közterületi) töltővel 3 órára apasztható.

    Egy teljes töltéssel 100 kilométer megtétele 3,6 l/100 km benzinfogyasztást hozott, ami jól mutatja, töltés nélkül még az én kíméletes vezetésem mellett is gond nélkül adódik 6 literes étvágy.

    A Capturt amikor csak lehet töltve, ám több hosszú távot is autózva az egyhetes és bő 1000 kilométeres tesztet 4,4 l/100 km benzinfogyasztással zártam (tankolás szerint), ami nem rossz, csak ezt konnektoros töltés nélkül is tudná akár egy 1,8-as, a Capturnél azért egy fél számmal nagyobb Toyota C-HR, de hosszú távokon hajtva a valamivel ugyan lomhább dízel-automata Captur is 10%-kal takarékosabb volt. Persze a Capturben itt a lehetőség, hogy a nagyon rövid távokat árammal tegyük meg, ami jó, mert az 5-10 kilométeres távokon az említett hibridek vagy a dízel sem 5 liter alatti, hanem simán 6-7 literes fogyasztást hoznának télen. A Captur E-TECH Plug-in Hybrid tehát azoknak való, akik jellemzően napi 30-40 kilométer alatt autóznak, vagy ennek a dupláját, ha nem csak otthon, hanem a munkahelyükön is tudnak tölteni. Ha viszont messzebb mennek, akkor szeretnének megtenni 300 kilométer feletti távot is egy nap alatt, pontosabban hosszabb megállás és töltési idő nélkül, hiszen a mai kommersz villanyautókkal, akár a házon belüli Zoeval nagyjából ez az a hatótáv, ami kényelmesen hozható. A gyakorlatilag Zoe árban mért Captur PHEV tehát egy jó svájci bicska/kombinált fogó: városban is kellemes az elektromos üzemével, de gond nélkül befogható országon belüli, vagy akár külföldi túrákhoz is, igaz, autópályán már szökik felfelé az étvágya, 130-as tempónál benzinnel hajtva 7 liter körül kortyol, amit persze látványosan tud csökkenteni a lassabb tempós elektromos közlekedéssel. Van benne E-Save mód, azaz töltésmegtartás, de még azt kikapcsolva is egészen értelmezhető hatótávot tud magától is visszatölteni autópályás üzemben, hogy onnan lehajtva – helyi szinten – emissziómentesen folytathassuk az utunkat. A váltó B-fokozata fokozott visszatöltést, szinte egypedálos vezethetőséget ad, 7 km/órás tempóig lassul magától az autó, azt használva a fékre nemigen kell lépni. [BANNER type="3"] A menetdinamikára nekem nincs rossz szavam, a „gázreakció” élénk, 15 km/órás tempóig amúgy mindenképp a villanymotor hajt, oda a benzinesnek nincs áttétele. A 0-100-as sprint 10,1 másodperc a 158 lóerős összteljesítményű, már a benzinmotor 2400-as fordulatánál 349 Nm nyomatékú hajtáslánccal. A benzines egyébként viszonylag halk, rezonanciája is csak minimálisan érezhető, fordulatszáma az áramtermelés miatt sokszor nincs összhangban az aktuális gázpedáltaposással, ezt el kell fogadni, de a motor hangja igazából sosem tolakodó, legfeljebb egy kicsit búgó. A Captur egyébként plug-in hybridként is hű magához: belseje egész minőségi, a feláras 9,3 colos érintőkijelző hatalmas, ülései kényelmesek, a külső méretekhez képest utastere tágas. A tologatható hátsó üléssel alapból – a kategóriában – óriási a hátsó lábtér, abból áldozhatunk a csomagtér javára. Akár be lehet ülni öten is – leginkább gyerekekkel, de hátul a szélső helyeken 180 centis magasság felett már szűkös a fejtér, a középső részen csenevészebb az ülőlap, a gyerekek szállítását, pontosabban bekötését pedig nehezíti az ülőlapba süllyedő övcsat. További kényelmetlenségként csak az amúgy remek kormánykerékfűtés rejtett kapcsolóját tudom említeni, ám amúgy a Captur E-TECH is egy komfortos gép, futóművén, vezethetőségén nem érezni a bő 300 kilogrammal, 1,56 tonnára növekedett saját tömeget. Kissé abszurd, de 10 749 000 forintos alapárával a Captur E-TECH a legolcsóbb plug-in hybridek közé tartozik. Gazdag Intens felszereltségével (sok más mellett automata reflektoros LED fényszóró, automata klíma, kulcs nélküli nyitás-indítás, online kapcsolatos gyári navigáció és persze Apple CarPlay, Android Auto) nem rossz ajánlat, ám a konkurencia is erős. A szintén konnektoros, szintén 1,6-os szívó benzines Kia XCeed 400 ezer forinttal olcsóbban elérhető már, ha pedig lemondunk a bizonytalan ideig maradó zöld rendszámról és az értelmezhető emissziómentes hatótávról, a Toyota is tud olcsóbb és hasonlóan takarékos modellt adni. Érdekes helyzet, mert a bizonytalan szabályzással a támogatni kívánt plug-in hybridek életképessége már most kérdéses, a villanyautó jobb választásnak tűnik, s a legtöbb felhasználó esetén az egy-egy hosszabb út közbeni töltés nem is biztos, hogy nagyobb macera, mint az, hogy egy plug-in hybridet tényleg minden nap töltőre kell rakni, míg a mai villanyautók esetén jellemzően simán el lehet lenni heti egy vagy két töltéssel. Ha 11 millióért választhatnék, inkább egy Zoera alkudnék.
    Előző cikkÚj módszert vetett be a rendőrség: kamionnal a kamionosok ellen
    Következő cikkA Facebook mintájára ad egyedi kedvezményeket a Škoda
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás