Nem szeretnéd dugdosni? Ford Kuga FHEV ST-Line X teszt

    6
    1
    A tavaly érkezett, lényegében az aktuális Focusra épülő, de annál érzésre és 4,61 méteres hosszával is szinte egy kategóriával nagyobb Ford Kugából van sima benzines és dízel, persze turbóval, lágy hibrid turbódízel, konnektoros hibrid (PHEV) és tavaly év végén befutott a külső töltési lehetőség nélküli, de full hybrid verzió is. A Toyota ugyebár öntöltőnek mondaná, s a rendszer elve amúgy épp tőlük van: 2,5 literes, Atkinson ciklusú benzinmotor, amihez eCVT osztómű és abban nem is egy, hanem rögtön két villanymotor dolgozik, hiszen amíg az egyik hajt, a másik képes a benzinmotor észrevétlen indítására vagy épp áramtermelésre. A rendszer ígéretes, hiszen épp azt az elvet és kiforrottságot hozza, amit a Toyotának köszönhetünk, az első Prius óta. Míg a PHEV verzió lítium-ion akkumulátora 14, az FHEV-é 1,1 kWh kapacitású. Ezt a benzinmotor mellett a fékezéskor visszatáplált energia tölti. Legjobb esetben is csak néhány kilométeres emissziómentes üzemet kapunk, azt viszont sokszor, így a dugóban araszolhatunk benzinégetés nélkül, a klímát lekapcsolva az átparkoláshoz is elegendő az elektromos üzem, de az sem mellékes, hogy a teljesítmény és főként a nyomaték sokkalta jelentősebb az elektromos rásegítéssel, mint lenne a fogyasztásra optimalizált, feltöltő nélküli benzinmotorból. Utóbbi ugyanis 152 lóerőt tud, higgadt üzemű és minden bizonnyal elnyűhetetlen, pláne, hogy hagyományos kuplung és váltó, valamint önindító sincs hozzá, e feladatokat mind-mind megoldja az eCVT rendszer. Az abba épített hajtó villanymotor 125 lóerőt tud önmaga leadni, de a rendszerteljesítmény „csak 190 lóerő. [BANNER type="1"] Bár a full hybrid Kuga teljesítménye elmarad a plug-in hybridétől, mivel könnyebb, mégis ez a hajszálnyit jobb gyorsulást adó. A 0-100-as érték 9,1 másodperc lehet, de fontosabb, hogy előzéskor és még autópályán is bőven van erőtartalék, a 130-as utazótempó pedig csendesen futható. A könnyebb autó ráadásul takarékosabb is akkor, ha már benzint égetve megyünk. Viszont a plug-in hybridnek ugyebár lehet akár 72 kilométeres, a gyakorlatban is hozható elektromos hatótávja. Ennek viszont két esetben van értelme: az egyik, ha tényleg sűrűn tudjuk tölteni, akkor akár 150 ezer kilométer alatt kitermelheti a bő 2,5 milliós felárát, a másik pedig az, ha ki tudjuk használni a zöld rendszám főbb előnyeit, vagyis az ingyenes parkolást és a cégautóadó-mentességet. Hogy utóbbiak meddig lesznek meg, az kérdéses, az viszont biztos, hogy csupán a futásköltségből igencsak hosszú a konnektoros verzió megtérülési ideje. Az viszont biztos, hogy a Kuga FHEV, azaz a külső tölthetőség nélküli full hybrid verzió egy kellemes partner. Utastere minden dimenziójában tágas, az ST-Line X csúcsverzió – vörös cérnával varrott – bőr-alcantara ülései jó tartásúak, több órás utak is kényelmesek, nem csak az első, a második sorban is. Ott is fűthető, szabályozható támladőlésű üléseket kapunk, jó formázással és hatalmas lábtérrel. A csomagtér sem kicsi, 411-581 literes, ülésdöntéssel 1481 litert tölthetünk meg, kényelmesen, elektromosan és láblendítésre is nyíló csomagtérajtón keresztül, sík padlóval. [BANNER type="2"]

    Na persze fontosabb, hogy mi van elöl, a sofőr keze alatt!

    Tökéletes fogású a fűtést is kínáló, vágott aljú kormánykerék. A kormányzás ahhoz a nyugodt stílushoz tökéletes, amit a hibrid hajtást is sugároz. Az elöl MacPherson, hátul multilink futómű kellően stabil, az ST-Line X 18 colosa helyett a tesztautóra opcióként rakott 19-es alukerekeivel egy csöppet, de még nem bántóan feszes, ki lehet vele élvezni a kanyarokat, nem kell lassítani, feláldozni a már megszerzett mozgási energiát. Ésszel vezetve (bő 1,6 tonnás) tömegéhez és méretéhez képest kedvező, a WLTP szerint 5,8 l/100 km kombinált fogyasztást közelítő étvágy érhető el a valóságban is a hibrid Kugával. Sávtartó és távolságtartós tempomat felárért, automata reflektoros LED fényszóró alapáron jár, opció a full LED fényszóró és a teljes napfénytető is. A Kuga alapból is elég ügyes, de komolyan fel is öltöztethető. A hibrid alapára 11,65 millió forint, 700 ezer forintért (a Toyota eFour rendszerével szemben hagyományos mechanikus, de a kardánnal is lekapcsolódó) összkerékhajtás is választható hozzá, az ST-Line X csomag felára 1,26 millió forint, a tesztautóba pedig még 1,68 millió forintnyi extrát pakoltak. Jó hír, hogy a Fordnál az 5 éves garancia mellé flottakedvezmény is bőven van, továbbá a karbantartási költségek is előre megvehetők akár 5 évre is. Ezekkel és az európaibb formájával lesz olyan jó ajánlat, hogy akár meg is tudja szorongatni a még nála is tágasabb, erősebb és úgy is takarékosabb Toyota RAV4-est, viszont házon belül még mindig olcsóbban adja a Ford a 2,0 literes dízelt automata váltóval és összkerékhajtással is. Ez viszont finomabb, halkabb és rezonanciamentesebb üzemű, sokkal inkább tartósnak ígérkező szerkezet, amit bizony jó lenne, ha több kedvezménnyel támogatna a hazai szabályzás/adórendszer is, ugyanis városi üzemhez egyértelműen ez a jobb.
    Előző cikkÉletre kelt a BMW M3 történelme a Wallis Pestnél
    Következő cikkGyönyörű luxuskombival bővül az európai autópiac
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    6 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Nem a cikk fogalmazása a legnagyobb baja ennek az autónak, hanem a létezése.
      Ebből a pénzből 2 db új Kis Sportage is megvásárolható.
      Ez azért erősen elgondolkodtató lehetne a gyártónak…és a leendő vásárlóknak is.