Vajon milyen a Vitara az S-Cross után? Kipróbáltuk!

    3
    1
    Remekül eltalált formával és kellő műszaki tartalommal debütált 2015 tavaszán a Suzuki Vitara, ami a tavalyi év végéig évről évre, folyamatosan vezette a hazai újautó-eladásokat. Egyetlen modell tudta letaszítani a trónról, a tavaly év végén érkezett – szintén Suzuki, szintén esztergomi – S-Cross. Ugyanakkor még mindig egy nagyon erős második helyet tudhat magáénak az autópiacon a Vitara, ami jól mutatja: formája még mindig tetszetős és sokakat megnyerő, nem mellesleg pedig technikáját is folyamatosan frissítették az évek során. [BANNER type="1"] Bár a forma alapjaiban nem változott a megjelenés óta (persze voltak azért frissítések, a hűtőmaszk, a lámpák és persze számos részlet sem az eredeti már), a motorpaletta már teljesen kicserélődött, az alapáras lágy hibrid mellé idén már full hibrid is érkezett (lásd itt), most viszont az eladások zömét adó kézi váltós, lágy hibrid verziót tettük újabb próbára, az opciós AllGrip összkerékhajtás mellett a „városi design csomaggal, ami az hűtőmaszk tetejére és az alsó légbeömlőhöz is ad egy-egy piros csíkot, ugyancsak piros dekorbetétet a nappali menetfények köré is, oldalra pedig a gépháztető szélére, hátra pedig a lökhárító aljára ad ilyen színű csíkot, de persze tükörházait is pirosra fényezték, továbbá felniből is egyedit kap. Igaz a tesztautón a terepdesign-csomagos fekete kerekek voltak, ez egyébként nem véletlen: az elemeket egyesével lehet összelegózni, nem feltétlenül kell az összeset megrendelni, továbbá a példa szerint is lehet variálni a gyári elemekkel. A kiegészítőknél érdekesebb ugyanakkor, hogy milyen ma a Vitara, milyen az S-Crosshoz mérten, erre pedig eléggé egzakt választ tudok adni, hiszen ezúttal azt követően ültem bele, hogy több mint 3000 kilométert autóztam egy S-Cross-szal (erről a tapasztalatok itt olvashatók). A Vitarával ennyire sokat nem mentem, de közel 400 kilométert igen. Alapvető különbség, hogy a Vitara 12,5 centivel rövidebb, nem egész 4,2 méter hosszú, széltében viszont csak 1 centivel „kevesebb, magassága pedig 3 centivel több. Mivel hasmagasságuk egyezően 17,5 centiméter, ez egyértelműen utasteréhez adódik. Érezhetően magasabbra kerültek az ülések, ami jobb kilátást ad, a tengelytáv viszont 10 centivel szerényebb, így a hosszanti helykínálat is kevésbé jó, de átlagtermettel négy felnőtt ide is befér, ha pedig gyerekek kerülnek hátra, ők gond nélkül elvannak itt is. [BANNER type="2"] A Vitara egyértelműen terepjárósabb, terepszögei is jobbak, összkerékhajtással – szemben az S-Cross-szal – van lejtmenetvezérlője is, AllGrip összkerékhajtása azonban alapvetően ugyanaz: automatikus, Sport és laza talajra Snow módot, abban Lock állást is adó. Utóbbival automatikusan kapcsolódik ki a lágy hibrid amúgy gyors és észrevétlen, a motort már lassú gurulásnál is megállító stop-startja. A benzinmotor kézi váltó esetén ugyanaz, ami az S-Cross-ban is található: 1,4-es Boosterjet, közvetlen befecskendezésű benzines, alapból is 129 lóerővel és 235 Nm nyomatékkal, amihez csatlakozik még egy 10 kW-os (és 50 Nm-es) villanymotor. Utóbbival alacsony fordulatról is meglepő élénkséggel mozog az amúgy nem túl nehéz, 1,25 tonnás kis SUV. A motor hibátlan, itt is csendes, viszont a Vitara összességében nyersebb, főként autópályán jelentősebb gördülési zajt adó, de mindenhol máshol is egy kicsit sprődebb rugózású, mint az S-Cross. Ha az árakat nézzük, a Vitara belépője 300 ezer forinttal szerényebb, mint az S-Cross bázisverziója, míg az összkerékhajtású, GLX – full – felszereltségű tesztautó már 8,08 millióról indul, itt az S-Cross felár már 450 ezer forint lenne. Ha automatát szeretnénk, azt most még olcsóbban kapjuk S-Cross-ból, hiszen ott még elérhető a hagyományos automata az 1,4-es turbóhoz, a Vitara már csakis full hibridként lehet automata. Ellátmányuk nagyon hasonló, az alapverzióhoz is jár a távolságtartós tempomat, az automata klíma és a LED fényszóró is, a GL+ már holttérfigyelőt, a próbált GLX gyári navigációt és bőr/műbőr kárpitozást is ad. Igazság szerint a GL+ ellátmányánál nemigen kell több, hiszen ha itt csak vezetékkel, de a telefontükrözés kiválóan megy. Az S-Cross futásával és utasterével is finomabb, viszont városban könnyebb parkolhatóságával, magasabb üléspozíciójával és jobb átláthatóságával a Vitara talán még mindig jobb, terepen pedig egyértelműen. [BANNER type="3"] És van még egy faktor, az érzelmi, ezt a formát már 7 éve szeretjük, temérdek vevőt meggyőzött, nem meglepő, hogy ma is sokan vannak, akik a Vitarára voksolnak, és egyébként nem is teszik rosszul. Ez is egy nagyon jó ár/érték arányú modell, nem mellesleg hasonlóan takarékos: a teljes heti használat tankolás szerinti átlagfogyasztása különösebb ügyeskedések nélkül, csupán a dugók lehetőség szerinti elkerülésével 5,5 l/100 km lett, ami teljesen korrekt a szintén példás menetdinamikához mérten. És még említhető a Suzuki 10 év/200 000 kilométeres hajtáslánc garanciája is a 3 év/100 000 km általánoson túl, hogy megértsük, miért állnak a forgalomba-helyezések élén az esztergomi modellek.
    Előző cikkKettős Red Bull győzelem a Spanyol Nagydíjon
    Következő cikkTe is elvihetsz egy hétvégére szupersportautókat!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Ilyen egy autó.

      Megy, teszi a dolgát.
      Nincsenek nem várt meglepetések.
      Mindezt jó áron.

      Nyomingerek erre azt mondják, hogy unalmas… unalmas autó.

      Jól mutatja, hogy milyen defektes a mai tarsadalmunk… ami megbízható = unalmas.