Vajon milyen télen? Kia e-Niro mid range teszt

    0
    1

    A legkellemesebb villanyautós időben, nyár végén teszteltük a Kia e-Niro long range verzióját, lehetett vele hozni az ígért, 455 kilométeres hatótávot, a 64 kWh-s akkumulátor bőven kiszolgálta az autó energiaszükségletét. Azóta egy villanyautós összevetésen is próbáltuk, nedves talajon fronthajtással gyakorlatilag kiautózhatatlan volt a long range növelt, 150 kW-os, azaz 204 lóerős teljesítménye, ezért erősen megfontolandó az 1,25 millió forinttal olcsóbb mid range, ahol a villanymotor csúcsteljesítménye „csak” 100 kW, de nyomatéka az erősebb verzióéval egyező, 395 Nm; az akkumulátor kapacitása pedig 39,2 kWh.
    A 100 kW-os e-Niro igazából a Renault Zoe vetélytársa. Annak csúcsverziójával azonos teljesítményű, persze nagyobb. A 4,375 méter hosszú, 1,805 széles és 2,7 méter tengelytávú e-Niro hosszú, széles utasteret, kellemesen magas üléspozíciót és kényelmes üléseket ad, az alapverzió kivételével már első ülés- és kormánykerékfűtéssel. Ez nagyon fontos, ugyanis a hatékonyabb (és takarékosabb) hőszivattyús fűtés csak a long range verzióhoz érhető el. Itt is van persze csak a sofőrnél temperáló beállítás, de a mínusz fokokban a fűtés, amit ezúttal a teszt során végig használtam, jelentősen megdobta a fogyasztást – 19-21 kWh/100 km közötti értékek adódtak, amivel éppen csak 200 kilométer közeli hatótáv jött ki. [BANNER type="1"]
    A téli, városi üzemben adódó hatótáv tehát érezhetően elmarad az ígért 282 kilométerestől, persze meg kell hagyni, valójában a 200 kilométeres érték is bőven elég. A teszthét alatt a normál rohangászás mellett a leghúzósabb napomon mentem kb 90 kilométert. Hosszabb út éppen nem adódott, ha adódott volna, a töltésre mondjuk kellett volna szánni időt. Nem az a szűk keresztmetszet, hogy míg a long range CCS csatlakozós DC villámtöltése akár 80 kW-os, ezé pedig legfeljebb 50 kW-os, hanem az, hogy az 50-es oszlopokról sem sikerült 12-13 kW-osnál jelentősebb töltést kapni, ez persze rajtuk is múlhat, mert egy 22 kW-osnál pedig megvolt a 20 kW-os töltés. AC oszlopról a long range 3 fázison át, legfeljebb 10,5 kW-tal tölthető, ez viszont csak 1 fázissal, legfeljebb 7,2 kW-tal, a gyakorlatban viszont ezeknél is legfeljebb 5 kW-os töltés adódott. Konnektorról mindig megvolt a 2,5 kW-os töltés az autóhoz mellékelt töltővel, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár egy teljes töltés 15,6 óra lenne, a jellemzően kiautózott energia simán visszatölthető a parkolási időben, csak egy konnektorunk legyen.
    Az e-Niro nem csak üléseivel, jól zajszigetelt (a gördülési és a szélzajt is távol tartó) utasterével és futóművével komfortos, használhatóságával is az. A mid range esetén a tesztautót jelentő Gold a csúcsverzió. Itt sok más mellett már LED fényszórókat, első parkolóradart és tolatókamerás, navigációs , Apple CarPlay és Android Auto funkciós központi kijelzőt is kapunk, de minden e-Niro esetén alapáron jár a 7 év/150 000 km garanciára rímelő 7 légzsák, az aktív sávtartó és a távolságtartós tempomat, valamint az automata reflektor is. Ezekhez és a Kia – elég jó – minőségéhez mérten korrekt az állami támogatással 9,999 millió forintos alapár és a tesztautó 10,949 milliós ára is, még ha abszolút értékben nem is szerény. Zöld rendszámmal persze nincs cégautóadó és a legtöbb városban parkolási díj sincs, ami nem csak spórolási, kényelmi tényező is.
    Előző cikkSíelésre buzdít az Alpine A110
    Következő cikkEzeken az új autókon lehet spórolni jó értéktartásuk miatt
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.