Van olyan üzemanyag, amivel megmaradhatnak a belső égésű motorok

[BANNER type="1"] Az elmúlt hetek forró témája volt az EU azon javaslata, hogy 2035-től már csakis zéró emissziós, azaz semmiképp sem belső égésű motoros autókat lehessen forgalomba helyezni a tagállamokban. A közvélemény és szakértők sora is erős fenntartásokkal fogadta a tervet, amit végül német és olasz nyomásra két enyhítéssel fogadtak el. Az egyik, hogy az alacsony példányszámú, évi 10 ezer példánynál kevesebb autót gyártó márkák számára engedélyezik a belső égésű motoros autók gyártását és értékesítését, a „Ferrari-záradékként is említett kitétel különösen a luxusautók gyártói számára érdekes, ám van itt egy sokkal fontosabb kiegészítés is. Míg korábban úgy tűnt, hogy a szabályzás akarva-akaratlanul, de a villanyautók felé tereli a gyártókat, s okoz ezzel erőltetett fejlődést, felfutást körükben, most viszont visszakerült a technológiai semlegesség a szabályzásba.

Maradhatnak ugyanis a belső égésű motorok, amennyiben azokat szintetikus üzemanyaggal tankolják.

Ha pedig maradhatnak a szintetikus üzemanyaggal tankolt belső égésű motorok, akkor gyakorlatilag maradhatnak az egyre jobb hibrid és plug-in hybrid modellek is, amelyek hosszú távú utazáshoz egyértelműen jobb alternatívát jelenthetnek, mint a nagy tömegű akkumulátort cipelő elektromosok. Fejleszteni való persze marad így is az autógyártóknál, hiszen a szintetikus üzemanyag előállítása sem olcsó és nem is egyszerű, de a teljes közlekedést kiszolgáló elektromos áramé is az lenne. Mint azt Frans Timmermans, az Európai Bizottság Zöld Megállapodásért felelős ügyvezető alelnöke elmondta „Technológiasemlegesek vagyunk. Zéró emissziós autókat akarunk, hozzátette: „Jelenleg az e-üzemanyagok nem tűnnek reális megoldásnak, de ha a gyártók a jövőben ennek ellenkezőjét tudják bizonyítani, akkor nyitottak leszünk.
[BANNER type="2"] Az autógyártók és az olajipar ugyanakkor együttesen nagy reményeket fűz ezekhez az üzemanyagokhoz, amelyekkel kvázi megmentenék a ma kihalásra ítélt, ám minden korábbinál jobb és fejlettebb belső égésű motorokat. Fontos kiegészítést kapott tehát a belső égésű motorok Európából való kitiltása, hiszen bár tény, hogy a globális felmelegedésért jelentősen felelős az autózásban zéróra redukálni kívánt CO² emisszió, ám az autók, amelyek még mindig az európai polgárok legfőbb közlekedési eszközei, az teljes CO₂ emisszió mindössze 15 százalékáért felelnek, így a körükben való teljes tiltás önmagában nem hozna megváltást. Ne feledjük azt sem, hogy 2035-től eredetileg is csak az új autók körében tiltották volna a belső égésű motorokat, az utakon futó, csak hazánkban több mint 3 millió belső égésű motoros autó megmaradhat, fontosabb tehát az ezek lecseréléséhez kínált minél olcsóbb alternatívák serkentése, mint kizárólag a drágább villanyautók előtérbe mozdítása. Ugyanakkor nagy kérdés persze, hogy miként lesz ellenőrizhető, hogy egy adott autóba (például a 2035 után forgalomba helyezettekbe) csakis szintetikus üzemanyag kerüljön, miközben az utakon futó korábbiak kiszolgálására meg kell maradjanak a régi üzemanyagok is a töltőállomásokon. Persze alighanem lesz erre megoldás, ha más nem, az árazás, amit az adók is jelentősen befolyásolnak.