Egy Renault Fiat emblémával? Gyakorlatilag ez a Fiat Talento

    3
    1

    Azt már megszokhattuk, hogy Opel Vivaro néven is kapható a Renault Trafic, de az kevéssé ismert, hogy Fiat Talentóként is megvehetjük. A Dobló és a Ducato közötti rést ugyanis nem saját modellel tölti ki a Fiat, hanem a konstrukciójával és gyártásával is francia Trafic-alteregó Talentóval. És ennek igazából csak örülhetünk. [BANNER type="1"]
    Az olasz „redesign ugyanis van annyira jó, hogy az autók területén kevéssé jártasak számára a Talento eladja magát önálló modellnek, a Trafic pedig elég jó alap, nem véletlenül vezető a Renault az európai kishaszonjármű-piacon. A két jókora és nem mellesleg fényerejével is igen korrekt fényszóró közé fényezetlen hűtőmaszk került. Egy munkagépnél az is pozitívum, hogy a lökhárítók részint fényezetlenek, ahogyan az oldalfalakra és az ajtókra is jutott fényezetlen védőbetét. Épp annyi domborítás került a gépháztetőre és az oldalfalakra, de még az függőlegesen osztott és persze 180 fokban kitárható hátsó ajtókra, hogy a forma nem unalmas.
    Igaz, nem a dizájnért fogják választani, az csak plusz pont, ha a cég reklámhordozójaként is jól mutat az autó. A fontos a fenntartási költség, amit az 1,6-os motor elég jól meghatároz, meg persze a használhatóság. Az 1 centi híján 5 méter hosszú alapméterű furgon kapacitása, meg persze az, hogy az 1,97 méteres magassággal még a legtöbb mélygarázsba is beállhatunk. Legalább olyan fontos ez, mint a személyautós, 11,9 méter átmérőjű fordulókör, vagy az sofőrkabin sok-sok tárolórekesze. Van itt hely menetnaplónak a műszerfal tetején, palackoknak, elemózsiának a jókora ajtózsebekben, de a kétszemélyes utaspadot felhajtva miniautós csomagtér is rendelkezésre áll. Háromfős brigád elég passzentosan utazhat, de ha csak ketten megyünk, nem fogunk panaszkodni a kényelemre, jól el lehet férni, és az ülések tartása is korrekt.
    A főnök persze nem csak azt fogja megkérdezni, hogy kényelmes-e az autó, hanem azt is, hogy mi fér bele. Még akkor is, ha saját maga főnöke. Az 5,2 köbméteres raktér nem sokat mondó. A gyári katalógusban szereplő 2,5 méteres raktérhossz ígéretes, de vigyázat, az csak a padlón értendő, a válaszfal pedig felfelé haladva mind jobban nyúlik be a raktérbe. Középmagasságban 2,3 méter adódik csupán, ami nem túlzottan kimagasló. Megpakolt EUR raklapból, vagy ha úgy tetszik, palettából kettőt fogunk tudni berakni, üresen persze akár hármat is, hiszen a kerékdobok között is 1268, amúgy 1662 mm-es belső szélességnek köszönhetően keresztbe fordítva is betolhatjuk őket, akár a jobb oldalon alapáras tolóajtó felől is, ugyanis az is 90 cm széles nyílást ad. A raktérben bőségesen van rögzítőpont, így aztán könnyedén tudjuk rögzíteni a csomagokat.
    Ami a Talento legkellemesebb meglepetése, az a hajtáslánc. A Renault 1,6-os dízele itt is remek arcát mutatja, 100 ezer forint a 95 helyett 120 lóerős, ahhoz hasonlóan egyturbós verzió felára, amit szerintem mindenképp megfizetni, ugyanis az erősebb motor kedvezőbb fogyasztást ad. A vegyes érték 6,1 liter, ami országúton autózva akár alul is múlható. Városi üzemre 7,2 litert írnak, ami persze forgalomfüggő. A tesztátlag ugyan 7,5 l/100 km lett, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy igen dinamikus autópályázással és masszív városi dugóval.

    Ha valaki németországi fuvarokhoz is használná, annak elárulom, hogy a 150 km/órás utazótempó is simán vállalható, a 130 km/órás tempó pedig tényleg nem kihívás. Amennyiben pedig az alatt megyünk, valóban 6-7 literes átlagfogyasztás között autózhatunk.

    Mindez stop-start nélkül értendő, ami nyilván még tovább tudná apasztani a városi fogyasztást, amiből persze a tesztnapok alatt is adódott, de a kényszeres motormegállító elektronika az élettartam szempontjából mégsem feltétlenül hiányolandó. Elkerülhetetlen, hogy a Fiat 1,6-os dízeléhez hasonlítsuk ezt a köbcentire egyező motort. Azt legutóbb az 500L-ben próbáltuk, az olasz gép szintén 120 lóerős csúcsteljesítményét magasabb fordulaton hozza, s bár csúcsnyomatéka 20 newtonméterrel nagyobb, az sokkalta jelentősebb turbólyukkal jön, mint az itteni 300 Nm.
    A menetkomfort szabvány furgonos: bár felfüggesztés üresen sem kemény, kényelmének jót tesz, ha van a raktérben egy kis terhelés, ellenben a kanyartempókat az sem rontja vészesen. A terhelhetőség könnyebb árura szabott, az 1074 kilogrammos kapacitás azt jelenti, hogy az átlagtermetű sofőr 1 tonnát pakolhat hátra, de egy három fős, megtermettebb brigád esetén már csak 800 kilóval számolhatunk. Nehéz teherhez nyilván nem ez, hanem az eggyel nagyobb furgonkategória választandó. A Talento a kisiparosok, meg persze az áruterítők optimális autója, pláne úgy, hogy 40 centivel nyújtott és 52,2 centivel növelt magasságú, 5,2 helyett 8,6 köbméteres rakterű verzió is van belőle. Kiválóan végzi a dolgát, de nagyon erősen meghagyja azt a kérdést, hogy miért válasszuk őt a Renault Trafic helyett. A választ csakis az árak pontos összehasonlítása, de talán inkább az adott cég márkapreferenciája fogja megadni. A Fiat egyik ütőkártyája, hogy esetében felármentesen jár az 5 év/100 000 km garancia, míg a Renault kishaszonjárműveinél alapból csak 2 évet kapunk. Igaz, a Trafic még a garancia ráadásul 150 ezer kilométeres korláttal 5 évesre nyújtásával is olcsóbb a Talentónál. Innentől kezdve pedig az egyéni preferencia és persze az alku fog dönteni arról, hogy jobban járunk-e a Fiattal, mint a Renault-val. Nyilván az Opel Vivaróhoz mérten is, ám a trióból listaáron mindenképp az a legdrágább. A gyújtáskulcs pedig mindhárom esetén azonos, pont olyan, mint egy Renault Clio II-é vagy egy Thaliáé, ám alapáras központi zárral. Ma egy furgon is egészen sokat ad már – minden szempontból.
    Előző cikkA vártnál is drágábban kelt el a pápa Lamborghinije
    Következő cikkItt a Michelin levegő nélküli abroncsa!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Ha jól tudom, Talentónak hívták anno a kocka-Ducato extra rövid tengelytávú változatát. A Fiat szerencsés abból a szempontból, hogy a típusnévadáson sokat nem kell gondolkodniuk: jól bejáratott nevek egész tárháza áll rendelkezésre, ahonnan bátran meríthetnek 🙂