Dízelpárán is elvegetál – Renault Captur Blue dCi 115 EDC teszt

    3
    2
    Harmadjára jár már nálam a második generációs, a kollégák által ráadásul a nemzetközi menetpróbán és a hazai bemutatkozáskor is vezetett, a Clio V alapjaira épülő második generációs Captur, de még mindig tudott meglepetést okozni. Eddig ugyebár a négyhengeres, 155 lóerős csúcsbenzines volt meg automatával és a 100 lóerős alapverzió 5 fokozatú kézi váltóval. Bár utóbbi is egy elég jól használható autó, a 115 lóerős dízel egészen meglepően nagyot licitált még rá. [BANNER type="1"] A Captur – főként Intens szinten – meglepően igényes autó. Jók az utastér anyagai, ötletes a kialakítás, pakolórekesz, 12V-os és még USB-csatlakozó is bőven van (utóbbiból négyet, 12V-os stekkerből kettőt kapunk). Kényelmesek és gusztusosak az ülések, a tologatható hátsó sorral pedig elég nagy lábteret kapunk. Igaz, továbbra sem látom túl sok értelmét a második sor tologathatóságának, mert a csomagtér alapból is elég nagy, több mint 400 literes, a lábteret pedig kevéssé éri meg csökkenteni, a nagyobb csomagtérméretért elegendő a raktér álpadlóját az alsó szintre tenni. Nem csak az üléskényelem, a rugózási komfort is meglepően jó, pedig alapáron is 17 colos alufelniket kapunk, de kellemesen ballonos, 215/70-es abroncsokkal. Az átlagosnál nagyobb hasmagassággal így a „telekjáró képesség is egészen jó, egy szőlőbe földúton simán ki lehet merészkedni – persze annak tudatában, hogy összkerékhajtás felárért sincs, komoly eső után, mély sárba nem ajánlott azért bemenni. [BANNER type="2"] A mostani Captur legfőbb kérdése persze a hajtáslánc. A Blue dCi 115 a már régóta finomhangolt 1.5 dCi-t jelenti. Volt „ilyenem második generációs Scenicben, céges Clio II-ben 65, Clio IV-ben 90 lóerővel nyüstöltünk nem egyet, tisztességgel tették a dolgukat, ma viszont egészen meglepő, hogy a lényegében azonos motorblokk mennyivel kulturáltabb. Na persze vélhetően a hengerűrtartalom azonos már csupán a 10-15 évvel ezelőtti verziókhoz mérten. A 115 lóerős, már AdBlue adalékos, így az Euro 6 normát is teljesítő motor hidegen is egészen csendes és egyenletes járású, a másfél literes motor előnye továbbra is, hogy a gázolajosok között egészen hamar (már 5-10 kilométeres távon is) bemelegszik, az élettartamát nézve persze egyértelmű, hogy ez a motor is leginkább azoknak ajánlott, akik egy-egy indítással legalább 10 kilométert mennek, főként egyhuzamban. Alapáras ugyanis a stop-start, ami a még nem túl meleg időben is rendre megállította, majd szépen újra is indította a motort. Ez azért nagy szó, mert ráadásul automata váltóval is összedolgozik a rendszer, persze ez az automata valójában egy kétkuplungos robotizált. Az elektronika szépen dolgozik, indít, fokozatot kapcsol, utána pedig gyorsan és okosan pakolgatja a sebességeket, akár visszafele is, így motorfékre is számíthatunk. Megjegyzem, versenyautós vezetést tőlem nem kapott, a Captur nem arra van, hanem komfortos utazásra. [BANNER type="3"] Utóbbira városban, országúton és még autópályán is messzemenően alkalmas. Autópályás csendessége és még 130 km/óránál is 5 liter alatti fogyasztása kellemes meglepetés, az pláne, hogy városban is el lehet vele lenni 4,5 literes érték körül (masszív dugózások nélkül), ha pedig országúton, a szabályokat betartva autózunk, még 4,0 liter alá is bemegy a dCi étvágya, ami főként annak tükrében kedvező, hogy a dízelségnek semmilyen hátránya sem érződik, a Blue dCi meglepően kulturált járású.

    A teszthéten bő 500 kilométert tankolás szerint is kereken 4 literes átlaggal hozott a Captur.

    A hosszú távok fáradtság nélküli letudását segíti, hogy az autópályás 130 km/órás tempónál is 2400/perc alatti a fordulatszám hetedik fokozatban, ugyanabban az országúti 90-es tempó 1800/perc alatt futható, gyakorlatilag motorhang nélkül. Az viszont döbbenet, hogy bár a Captur dízelmotorral lett nagyon jó utazóautó, pont ehhez nem rendelhető távolságtartós tempomat. Hagyományos persze alapból jár, ahogyan sávtartó, követési távolságra figyelmeztetés és LED fényszóró is – Intens szinten már automata távfény-kapcsolással. Automataváltós Captur csakis a gazdagabbik, tehát Intens ellátmánnyal kapható, dízelmotorral 7 649 000 forintért. Ennyiért nagyon gazdag ellátmányt kapunk, sok más mellett automata légkondicionálóval, automata Renault kártyával, 7 colos érintőkijelzővel, amihez nem csak Apple CarPlay, gyári (egészen okos) navigáció, tolatóradar, elektromos rögzítőfék és elektrokróm visszapillantó is jár. Egyéb extrák viszonylag olcsón kaphatók, tolatókamera és első parkolóradar például 50 ezer forintért. Csinos megjelenéséhez és ellátmányához, valamint kulturált és takarékos dízelmotorjához mérten – bármennyire is abszurd – jó áron adott a Captur. Friss és kellemes autó, ami egyszerre kellemes városban és autópályán is, de akkor sem jön zavarba, ha épp le kell térni az aszfaltozott útról. A Renault megszokott 5 év garanciájával és előre (most ráadásul nem egész féláron adott szervizcsomagjával pláne híveket, azaz vevőket szerezhet.
    Előző cikkÍgy bukták el a VW termékei a jávorszarvas-tesztet
    Következő cikkLépett a Peugeot is: az e208 is megkapható már 8 milliótól
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Egy 35 éves dízel Merci kibocsájtásának kapcsán ezt írták a Captur-ről:
      „ha ezzel a motor élettartama növelhető, a kipufogógáz-tisztító eljárásokat időlegesen le is kapcsolhatták – alighanem ennek köszönhető például a Captur ijesztő kibocsátási értéke, amely a 80 mg/km-es hivatalos határérték több, mint 16-szorosa volt a mérés szerint.”