Vajon költsünk-e az extrákra? Az alap Captur szerint nem érdemes

Az aki szép, reggel is szép – tudjuk Horváth Charlie dalából, én pedig azt mondom, az ami jó, alapból is jó. Különösen jó példa erre a Renault Captur, amiből a 155 lóerős, EDC váltós, fullextrás verziót próbáltam már, majd közvetlenül abból ültem át alapverziójába, ami nagyjából 3 millió forinttal olcsóbb nála, és elárulom, egy pillanatig nem volt benne hiányérzetem.[BANNER type="1"] Persze nem mondom, hogy megállapíthatatlan, hogy ez egy olcsóbb verzió, mert látszik. Míg Intens szinten kecses krómkeretet kapnak az ablakok, itt csupán fekete műanyagot. Itt a lökhárítókra sem jutottak krómbetétek, de bevallom, túlzottan nem hiányzik. A Captur alapból is elég dögös, nem mellesleg alapból is jó fényerejű, LED fényszórós. A karosszéria és az utastér méretei – kevéssé meglepő módon – pont úgy megadják a családi használhatóságot, mint a fullextrásnál. Egyszerűbbek persze az üléskárpitok, alapból kisebb, 7 colos, de mindenképp okostelefon-tükrözéses, azaz Apple CarPlay és Android Auto funkciós középkonzoli érintőképernyő jár, a műszerblokk pedig az apróbb középső kijelzőt leszámítva hagyományos mutatós, a mutatók ráadásul indításkor sportautósan végigfutnak. A kormánykerék tág határok között állítható, ahogyan a sofőrülés is, nem úgy az utasé, ami magasabb termetű utasoknál okozhat kellemetlenséget, hiszen a „jobbegy alapból nagyon magasra szerelt. Itt hagyományos, mechanikus a kézifék, de opcióként elérhető az elektronikus is, ahogyan például az automata klíma és a zsebből nyitó Renault kártya is, utóbbiakat ráadásul csomagban, kedvezményesen is megkaphatjuk. Alapáron jár persze a 6 légzsák, a vészfékező-rendszer és a követési távolságra figyelmeztetés. Sávtartót és tempomatot kapunk, adaptív rendszer viszont az alapmotorhoz nem társítható. Az alapmotor amúgy idézőjeles a Captur esetén, ahogyan az alapellátmány is, hiszen ahogyan utóbbi is elég korrekt (az említett tempomattal és érintőkijelzővel, valamint például kihangosítóval, légkondicionálóval, elektromos – egy érintésre végigfutó – ablakokkal és tükrökkel, valamint távirányítós központi zárral), úgy

az 1,0 literes, háromhengeres, de mindenképp turbós, azaz kellően erős és nyomatékos alapmotor sem az az igazi bázis, hanem a már teljesen kielégítő verzió.

Bár a jelenlegi karanténidőszak az otthonmaradásról és a minél kevesebb kimozdulásról szól, kétlaki emberként én viszonylag sokat, csaknem 800 kilométert autóztam a Captur alapverziójával. Egy pillanatig nem volt olyan érzésem, hogy alulmotorizált lenne, inkább meglepett, hogy mennyire élénk. Az egyik ok a viszonylag alacsony, 1,19 tonnás önsúly, a másik pedig a motor, ami bár érezhetően háromhengeres, mégsem bántóan egyenetlen járású, vagy erőtlen. Gázadásra veszi a lapot, még ha nem is egy erőgép. A normál közlekedésben érzett dinamikája sokkalta jobb, mint amit a 13,3 másodperces 100-as sprint sejtet, a 173 km/órás tempóra pedig valójában már semmi szükség. Fontosabb az, hogy bár váltója csak 5 fokozatú kézi – és nem agyonáttételezett, azaz városban is bírja a negyediket, az autópályás 130 km/óránál alig több mint 3000/perc fordulat adódik. Meglepő módon pont olyan zajszinttel és alig nagyobb fogyasztással, mint a TCe 150 esetén. Alapból is kedvezett a fogyasztásnak, hogy dugóba nem keveredtem, de ezt még tetéztem azzal, hogy autópályán is jellemzően 120 km/óra körül autóztam csak, így hoztam az 5,9-6,4 l/100 km WLTP értékből az alsó szintet, azaz 5,9-et, kijelző szerint és két saját tankolás között mérve is. Ez csöppet sem rossz, még ha az nehezen emészthető is, hogy egy kis crossover néhány extrával közel 6 millió forintot kóstál, alapmotorral is, ez azonban nem a Captur hibája, hanem mondjuk a forinté és a hazai fizetéseké. A Captur esetén a bázisár 5,19 millió forint, ehhez jött a tesztautónál a kéttónusú fényezés (igaz, az most 1 forintos tétel), a dizájnos, C-alakú menetfény és az automata reflektor, a tolatóradar, a 17 colos alufelni, a fűthető első ülés és a sötétített hátsó ablak, s így lett a tesztautó ára 5,729 millió forint. Ugyanaz mondható el, ami a fullextrásnál: egy kis crossoverért, pláne alapmotorral nem szerény összeg, de a tudáshoz és a konkurenciához mérten abszolút rendben van, sőt. Az alap Captur sokkalta jobb, szépen összegyúrt autó annál, mint amit egy bázisverziótól várnánk. A fúj francia hozzáállást pedig most már végre végképp felejtse el mindenki, minősége alapján a Captur nyugodtan lehetne német autó, japánnak pedig azért nem mondanám, mert annál sokkalta ötletesebb, vidámabb kisautó, összességében tehát bőségesen szerethető.