Budapest-Bamako: véres tüntetések miatt módosítják az útvonalat

    0
    1
    Tegnap szokatlanul komoly üzenet érkezett Szabó Gál Adrástól a Facebookra: „a rally útvonala Guineaban biztonsági okok miatt változik. A 24.hu – a konvojjal utazó újságírója – részletesebb infókat is megtudott. Információi szerint a guineai kormány hétfőn este jelezte a Budapest-Bamako szervezőinek, hogy a rali az előzetes megállapodás ellenére nem haladhat át az ország második legnagyobb településén, Labén. A 200 ezres városban az elmúlt napokban az elnök elleni tüntetések zajlottak, és az elfajult utcai összecsapásokban – az informális csatornákon érkezett hírek szerint – eddig három ember vesztette életét. A Budapest-Bamako futam történetében ez az első eset, hogy egy kormány nem tudja garantálni a résztvevők biztonságát – mondta a 24.hu-nak Szabó Gál András. A mintegy 600 fős Budapest-Bamako mezőnyének fele magyar, biztonságuk érdekében Szabó Gál szerint a guineai kormány ígértet tett arra, hogy ezer katonát küld a rali védelmére. A ma reggeli információk szerint a rali következő két etapját kiegészítő feladatok nélkül, „szupermaratonként fogják megtenni. Az eddigi részek ehhez képest ugyanakkor – megfelelően felkészített autóval és főként a túra útvonalon – kellemes utazásnak bizonyultak – legalábbis az Autónavigátor.hu logóját is vivő Teréz Anya Gyermekei csapat minap érkezett beszámolója szerint az afrikai utazás nem csak megpróbáltatás, kellemes élmény is lehet, izgalmakat persze mindenképp tartogat.
    Teréz Anya Gyermekei a Nyugat-Szaharában
    Az assai nehéz éjszakát követően útvonalunk részben ismét az óceán partján vitt, de egy kis módosítás mellett döntöttünk napközben. Egy 731 km-es szakasz is szerepet az itinerben, de mi ebből mindenképpen le akartunk faragni néhányat, tekintve, hogy 85-90 km/h-s tempónkkal és a kényelmes reggeli készülődésekkel ez nekünk sok lett volna. Így esett, hogy a következő táborhelyet is kihagytuk és Nyugat-Szahara avagy Marokkkó kedvéért a „Déli Tartomány” felé vettük az irányt.
    Az egykori spanyol gyarmat marokkói megszállás alatt áll 1975 óta. Ez fokozottabb rendőri jelenlétben, a földből bárhol kinövő marokkói zászlóerdőkben, olcsó üzemanyagban és erőltetett infrastrukturális fejlesztésekben merül ki. A konfliktus egy másik kézzelfogható jele a határhoz közeledve az aszfaltcsík mentén elterülő virágzó homoki aknamezők réme. Ha már aszfaltcsík, a gibraltári átkelés óta európai színvonalú úttal kényeztetett minket Marokkó, annyira, hogy Agadirig 2×2 sávos autópályán, onnan a mauritán határig pedig gyér forgalmú, minőségben a hazai elsőrendű főutakra emlékeztető utakon haladhattunk – rosszabbra számítottunk. Ez a szakasz az óceántól pár száz méterre és néhány kilométert tartott, és kevés dologtól eltekintve kifejezetten egyhangú. Ezen kevés dolgok egyike az út mentén békésen legelésző puputevék csordája, akik egy-két zsenge hajtásért bármikor képesek átcammogni a transzkontinentális műút túloldalára, bízva abban, hogy nem gázolja el egy pechesebb tevetársát a vágóhídra szállító kamion.
    És ha már tevehús, kitüntetett szerepe van a méltán híres szaharávi gasztro-kultúrában. Bevállalósabb csapattagjaink is megízlelték ezt a csemegét. Ízvilágilag a bakkecske és a heréletlen kandisznó szerelemgyerekének húsára emlékeztet. Az egyetlen hiba minden bizonnyal slambucon szocializálódott bélflóránkban lehetett, ugyanis a kíváncsi kóstolók benyelték utunk első hasmarsát az ebéd után.
    A kulináris élvezetek mellett az óceánpart tartogatott még meglepetéseket számunkra. 100 méteres függőleges sziklafalak alakultak ki a parton, emellett zátonyra futott halászhajók szolgálnak új profilkép háttere gyanánt. És habár autónk alkalmatlan arra, hogy közvetlen a parti homokdűnéket megmássza, egyszer egy ilyen sziklaszirten a közelünkben leomló sziklafal miatt közel került ahhoz, hogy a 10 év múlva érkező bamakósok az ő kibelezett rozsdás kasztnijával szelfizzenek az óceánparton. Itt volt alkalmunk látványos légi felvételeket készíteni a partról – mivel Marokkóban szigorú engedélyhez kötött a drónok reptetése, maradjunk annyiban, hogy egy zeppelin segítségével.
    Az utolsó nyugat-szaharai szakaszon fotózkodtunk a Ráktérítőt jelző táblával és könnyebbé tettük egy – nyugodtan kijelenthetjük – nagyüzemi szeszcsempész honfitársunk pálinka készletének átjuttatását is a határon. Legközelebb Mauritániából jelentkeznek Teréz Anya Gyermekei.
    [BANNER type="1"] A mezőny mára persze nem csak Mauritánián, hanem Szenegálon is átkelt, most pedig a zavargó Guiena „vár a versenyzőkre, akik nem egyszer motorhibákkal, eltörő főtengelyekkel, meg persze defektekkel is meg kell küzdjenek. Ahogyan arról korábban írtunk, bár a túra és a spirit kategóriában hagyományos autókkal is végig lehet menni, a verseny és a 4×4 túra (kaland) kategória jóval több izgalmat és kihívást rejteget.
    Előző cikkEgy Toyota Prius is lehet izgalmas
    Következő cikkVisszafogja a gyártást a Jaguar Land Rover is
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.