Hátul hajt és emissziómentes az új Toyota Mirai

    0
    1
    Hatalmas lépés volt az első Priushoz képest a második, ahogyan persze a harmadik és főként a negyedik is (lásd egymás mellett őket itt), 1997 óta napjainkig csaknem 15 millió hibridet tudott eladni a Toyota, amivel a hibridek terén toronymagas piacvezető. Nem mellesleg a 2014-ben piacra került, mintegy 10 ezer példányban fogyott Mirai is vezető az üzemanyagcellás modellek körében. Nem véletlenül, hiszen az is a Toyota hibridrendszerén alapul, a második generációs, a tavalyi Tokiói Autószalonon debütált Mirai pedig már a Toyota negyedik generációs hibridrendszerét és nem mellesleg második generációs üzemanyagcelláját alkalmazza. Az új Mirai hatékonyabb, mint az első, három hidrogéntartályával már az elsőnél 30 százalékkal jelentősebb, 500 kilométer feletti hatótávot ígér, de nem ez a legfontosabb ütőkártyája, hanem a formája. Ahogyan a Toyota is mondja, ez az autó már nem azoknak szól, akik kifejezetten üzemanyagcellás modellt keresnek, hanem azoknak, akik egy nagyméretű, kecses utazóautót, a Mirai ugyanis ilyen, csak épp üzemanyagcellás. Alapját ugyanúgy a TNGA GA-L platform adja, mint akár a Lexus LS-nek. Hozzá hasonlóan hátul hajt, de tankolni csupán hidrogént kell (és lehet) bele, töltése nagyjából ugyanannyi idő, mintha benzint csorgatnánk, csak itt az emisszió csupán vízpára, hiszen az üzemanyagcella a hidrogén és a levegőben lévő oxigén egyesítésével termel áramot. [BANNER type="1"]
    Az elsőnél 8,5 centivel hosszabb, 14 centivel nagyobb (297 centis) tengelytávolságú, de 6,5 centivel alacsonyabb (4975x1885x1470 mm-es) Mirai formája tényleg meggyőző, látszik rajta, hogy ez már nem egy kísérleti, kisszériás modell. Büszkén áll 20 colos kerekein, nem mellesleg utastere is ötüléses már (szemben a négyüléses) elsővel. Vezethetőségét, gázreakcióját is jónak ígérik, azt pedig már az előző kapcsán részletesen bemutatta a Toyota, hogy náluk az üzemanyagcella nem csupán az autóról, hanem teljes, hidrogén alapú társadalmi modellről, infrastruktúráról szól, s rengeteg potenciál van még benne.
    Az új Mirai belseje megtekinthető, tapogatható volt: leginkább a Camry világa köszön vissza, sok más mellett 12,3 colos központi érintőképernyővel, elektromos ülés- és kormányoszlop-állítással, vetített kijelzőkkel. A már idén piacra lépő modell csomagtérajtaja még nem volt nyitható, de azt is teljesen használhatónak ígérik, a legfontosabb pedig az, amit Yoshikazu Tanaka, az új Mirai főmérnöke árult el: „Olyan autót igyekeztünk építeni, amit ügyfeleink minden nap vezetni akarnak, ami érzelemgazdag, tetszetős formatervvel rendelkezik, és olyan dinamikus, közvetlen menetteljesítményekkel bír, amelyek mosolyt csalnak az ember arcára.”
    Előző cikkOlajcsere amatőrként? Sima ügy!
    Következő cikkLeállíthatják a Suzuki Jimny európai értékesítését
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.