Minden idők legerősebb Daciáját teszteltük!

    15
    1

    Már tavaly tudtuk, hogy a Dacia Duster is megkapja a Renault és a Daimler új, 1,33 literes turbós benzinmotorját, amit korábban már a kisebbik és a nagyobb (Grand) Scenicben, a Capturben és a kecskeméti gyártású Mercedes-Benz A-osztályban is teszteltünk. Ám az előbbiekből összesen sem fogy annyi a hazai piacon, mint a vásárlók egyik kedvencének számító Dacia Dusterből. Így aztán az új, teljesen könnyűfém, közvetlen befecskendezésénél 250 bar csúcsnyomást bevető, a hatékonyság jegyében a Nissan GT-R-nél alkalmazott hengerfal-bevonatottal és részecskeszűrővel is megspékelt motorral szerelt Dustert a szokásosnál is alaposabb tesztnek vetettük alá. Jártunk vele terepen, városban, országúton és autópályán, továbbá egy szlovákiai kiruccanás is befigyelt a hosszú távú tapasztalatok és persze a fotók érdekében. [BANNER type="1"]
    A Duster továbbra, új csúcsmotorjával is tudja mindazt, amiért eddig is imádható volt, jó áron adott, tágas kompakt SUV, bámulatosan jó csillapítású futóművel. Teszteltük ugyebár már dízel összkerekesként, rövid ideig forgalmazott 1,2 literes turbómotorjával, EDC váltós dízelként és alap benzinesével is. Nyilván utóbbi volt a legolcsóbb, a mostani pedig kvázi középáras, ugyanis az 1,33 literes TCe motor 130 és 150 lóerős erőszintjével is csak fronthajtással és kézi váltóval kapható jelenleg, sőt, esetében a valaha csúcsnak számító Prestige az alapverzió, némi felárért pedig az új Techroad kiadással is megkapható. Ami az árakat illeti, a 130 lóerős verzió a már eleve igen jól felszerelt Prestige szinttel 4 649 000 Ft, ehhez mérten 200 ezer forint a 150 lóerős verzió, további 100 ezer még a Techroad széria, ami igazából csak a megjelenést dobja meg, igaz, azt jelentősen.
    Az is igaz persze, hogy a Duster megjelenése eleve ütős, van benne egy kis macsósság, továbbra is kedvenc részlet a jeepes hátsó lámpa, de a 21 centis hasmagasság és a jelentős terepszögek is komoly terepjárónak mutatják. Pedig nem szabad hinni neki, fronthajtással nem az, legfeljebb akkor, ha bevetjük a terepjárós egyik legjobb barátját, a lendületet, amit mondjuk átlag feletti módon is alkalmazhatunk amiatt, hogy nem – nagyon – kell aggódni a lekoppanástól.
    Térjünk azonban a lényegre, az új motorra! Felárért zsebben hordható okoskártyával, gombnyomásra indul, hidegen is elég csendes és egyenletes az alapjárata, bemelegedve viszont olyan néma és rezzenéstelen, hogy figyelni kell, hogy jár-e, a stop-start elektronika egyébként legtöbbször, már kevéssel hidegindítás után és fagypont körül is megállítja. Az újraindítás nem valami gyors, figyelni kell, hogy ne engedjük rá túl hamar a kuplungot, a még indulófélben lévő motort így ugyanis le lehet fullasztani, újbóli kuplungnyomásra persze beindul. A kezelőszervek finomak, a váltó az eddigi legjobb, amivel Daciában találkozhattunk, számos márka megirigyelhetné. Finoman, rövid úton kapcsolható, áttételezése is eltalált, városban is kapcsolható a negyedik, országúton akár 70-80 km/óra tájékán is tolható a hatodik, amivel a 130-as tempó még mindig viszonylag csendesen, 2700/perc fordulat alatt futható. Igaz, az előbbiek nem csupán a váltót, legalább annyira a motort is dicsérik!
    A 150 lóerős TCe papírforma szerint 1700/percnél adja le 250 Nm csúcsnyomatékát. A gyakorlatban 1600-tól húz élénken, de óvatosan már 1200-tól terhelhető, 1700-tól tényleg elég szépen, csuklásmentesen gyorsít. A 150 lóerős teljesítmény 5250-nél van meg, de igazából nincs értelme 3000 fölé forgatni, ha ott váltunk el, már az élénk tartományból folytathatjuk a gyorsítást a következő fokozatban is. A fogyasztás meglepően jó: a gyári WLTP érték 6,9-7,1 l/100 km, a gyakorlatban azonban ez városban és autópályán értendő, nálunk a viszonylag sok országúti használattal 6,1 l/100 km lett a bő 800 kilométeres teszt átlaga (tankolások szerint!), de egy Budapest-Zuberec-Budapest túrát 5,6 l/100 km értékkel teljesített, ami több mint bámulatos.
    A hosszú túra arra is jó volt, hogy kiderüljön, bár az ülések nem a legjobb tartásúak (főként elöl van lemaradás a konkurenciához mérten), mégsem okoznak fájdalmat 4-5 órás utazás után sem. A futómű pedig idővel azt is megmutatja, hogy bár a remek csillapításhoz a jelentős hasmagasságból adódóan egy kissé nagy oldaldőlés társul, valójában nem kell tőle félni, bátran lehet kanyarodni a fronthajtású, hátul az összkerekesek multilink rendszere helyett csak csatolt lengőkaros futóműves Dusterrel is. Összességében tehát abszolút vállalható és az áráért ajánlható autó a Duster, ami a tortára habként dobja fel a Prestige esetén alapáras holttérfigyelő rendszert és egyebek mellett a tolatókamerás, (magyar nyelvű) navigációs, Apple CarPlay funkciós központi érintőképernyőt, ami 75 ezer forintért első és két oldalsó kamerával is kiegészíthető. Ezektől, meg persze a helykínálatától, kényelmétől és megjelenésétől lesz jó bolt a Dacia, ami a TCe motorral minden eddiginél szerethetőbb, hiszen már-már dízelesen takarékos, ám annál olcsóbb (a 130 lóerős verzió 350 000 forinttal kerül kevesebbe, mint a Blue dCi 115) és csendesebb üzemű. Hogy mit tud a fő konkurens Suzuki Vitarához mérten? Hamarosan arról is beszámolunk.
    Előző cikkKipróbáltuk a legígéretesebb autóvédelmi rendszert
    Következő cikk3,5 másodperc alatt 100-ra érhet a legújabb Tesla SUV, a Model Y
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    15 HOZZÁSZÓLÁS

    1. A műszaki adatoknál a kedves cikkíró nézze át a nyomaték és a teljesítmény értékét. És azt sem ártana tudni, hogy melyik mérési ciklus alapján 6,9L a gyári fogyi?
      Zajszintet ennél az autónál se lehetett mérni? Arra is kíváncsi lennék pedig.

    2. Ennél a 10 és fél másodpercnél jobbat vártam azért. Igaz, bazi nagy lehet a légellenállása, magas, bumszli, alaktalan, mint a legtöbb SUV. Eléggé gyengécske ez a gyorsulási adat, pedig a motor az adatok alapján jónak tünik.

    3. Már csak az a kérdés, hogy a modell vevőkőre számára ez mennyire releváns hiszen ők az szívó 1.6ossal is elegedettek. Itt az eladások nagy többségét az azt levaltó 1.33 115Le változat fogja kitenni mert olcsóbb. Amúgy ez a motor pazar bármilyen kocsiban, mindegy, hogy megane grand scenic vagy kadjar.

    4. Csak az érdekelne, mennyit fizetnek ezért, hogy így magasztalják ezt a francia-román „autót”? Ennyi pénzért már korrekt gépkocsi is kapható a piacon. A merci motorról meg majd kiderül mit tud hosszútávon, a deutch-ok csak 2,7 liter fölött tudnak motort építeni, alatta felejthetőek.

    5. Nem értem miért fikázzátok a belsejét, olyan nem lehet, h valaki egyszerű dizájnt szereti?
      Ki a fene fogdossa pl a műszerfalat, hogy puha v kemény?
      Beültem ford kugába, meg renault mittoménmibe, és olyan a belsejük, mint egy
      kínai kazettásmagnó ’90-ből. A szatén meg csilivili króm műanyagokkal.
      Kívülről meg a legtöbb suv olyan jellegtelen, hogy el kell olvasnod hátul a márkáját, különben nem jössz rá.
      A led műszerfal meg annyira infantilis, h elröhögtem magam.
      Bár a mai szájbergyerekek nem értik eddig miért bohóckodtak analóg műszerekkel.
      A törésteszt is gyanús, az én ’04-es fiestám egy csillaggal jobban teljesít 2 légsákkal, és SEMMILYEN rásegítéssel (ABSstb)
      Skodába be nem ülnék, a 110-es emléke örökké beégett.
      Suzukit meg vegyen a kisember…