400 ezer forintért kínál turbómotort a legolcsóbb hétüléses

    2
    2
    Tavaly érkezett az 1,33 literes turbós, közvetlen befecskendezésű és részecskeszűrős benzinmotor a Renault és a Daimler kínálatába. Először a Renault Scenicben, majd a Grand Scenicben, a Mercedes-Benz A-osztályban, nemrégiben pedig a Dacia Dusterben és a méretben alig nagyobb Renault Kadjarban is próbálhattuk. Eléggé szerethető gép (most is van belőle épp egy 130 lóerős példány nálunk, ismét a Dacia Dusterben, az is meggyőző). Nos, ez a 130 lóerős TCe motor került be a piac legolcsóbb hétülésesének számító Dacia Lodgy kínálatába is.[BANNER type="1"] A Lodgy esetén a teljesítményben egyértelműen a csúcsot képviselő, 130 lóerős, 240 newtonméterét már 1600-as fordulattól adó motor felára 400 ezer forint az alap SCe szívó benzineshez mérten, ezzel egyébként 300 ezer forinttal olcsóbban érhető el, mint a Lodgy kínálatában is szintén friss, a TCe-hez hasonlóan 6 fokozatú váltós, 115 lóerős 1.5 Blue dCi dízel. A TCe motorral a Lodgy tőle eddig sosem tapasztalt dinamikára képes, 9,3 másodperc alatt érhet 100 km/órára, végsebessége 193 km/óra, miközben kombinált fogyasztási értéke nem nagyobb, mint a belépő benzinesé, WLTP érték szerint 7,1 l/100 km vegyes üzemben. Tapasztalatból tudjuk, hogy a valóságban országúton simán vihető ez alá is. Mivel júliustól a nagycsaládosok a hétüléses autók vásárlásához legfeljebb 2,5 millió forintos, vagy az autó bruttó vételárának 50 százalékát elérő vissza nem térítendő támogatást kaphatnak, az alapverziójával 3 049 000 forinttól, hétülésesként 3 529 000 forinttól (már gazdagabb ellátmánnyal) elérhető Lodgy esetén

    a turbómotor felárának 50 százalékát is az állam állhatja.

    A TCe motor csak a két leggazdagabb, Stepway és Techroad ellátmánnyal választható a Lodgy-hoz. Ezek már elég jól felszereltek, de ha az állami támogatásból a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni, még hozzájuk is kell extrákat rendelni, ugyanis a legdrágább TCe motoros Lodgy alapára is 4 599 000 forint csupán.
    Előző cikkAz ördög talizmánja? – Renault Talisman TCe 225
    Következő cikkSportdízelt kapunk az Audi S5-ből
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Egy apró pici baj van ezzel a motorral, egy olcsó autóba tették bele. És közvetlen befecskendezéses, vagyis kormol(na) de van rajta szerencsére részecskeszűrő, (benzinesen!) amit majd lehet szépen regenerálgatni, (ha nem gyújtja fel az autót mint a BMW meg a Ford) a sok ovi suli járat közben, meg a turbó, meg van rajta egy fele akkora hengerfej, mint más hasonló méretű motoron (nem szokott az elrepedni miért is tenné). A kipufogó leömlő öntvényében van a turbó, meg sorolhatnám. A kereskedő szépen rámelegíti a kedves ügyfélre, akinek fogalma nincs mit vesz, csak a 130 lóerőt látja. Mit fog csinálni vele ha csak állami támogatással tudta megvenni, a családi költségvetésbe hogy fér bele egy 2-300 ezres akárminek a cseréje? Egy dolgot lehet tenni, meg kell venni a plusz két év garanciát 60 ezerért aztán eladni öt éves kora előtt. Én 1.6-ost vennék amíg van, reméljük lesz még júliusban is.

      • Elképesztően jól megy a Lodgy ezzel a motorral, és mennyi ideges ember van akit legyorsulok vele 🙂 öröm nézni. Maga az autó komplett egységes jármű, egy normális és élhető jó autó, nem flancos, nem divatőrült de nem is ciki. Fogyasztásban elképesztő, 6.9-et mutatott a számítógép 6,5-öt tankoltam 🙂