Egy gyors környi történelem – vezettem az első Lexus LS-t

    0
    1

    Novemberben megújult a Lexus RX, de azt a gyáriak is tudták, hogy sokkalta fontosabb az, hogy idén 30 éves a márka. Utóbbi kapcsán már az év elején írtunk egy bővebb cikket, érdemes elolvasni, miként „rakták össze” azt a márkát, ami 1989-es megjelenése után mindössze két évvel megelőzte eladásaival az Egyesült Államokban a BMW-t és a Mercedes-Benzt is. Legfőbb ütőkártyájuk az LS volt, amit a kezdetektől úgy terveztek és építettek, hogy az a legjobb luxusautó legyen. Több mint 1400 mérnök és 2300 technikus dolgozott rajta, csak a dizájncsapat 60 főből állt, hogy megfelelően aerodinamikus karosszériát rakjanak össze. Sokat mondó, hogy mintegy 450 működő prototípust és 900 motort építettek meg hozzá. Nem csak a tervezés, a gyártás is mérföldkő volt: már az első LS-t is 100 százalékosan számítógépvezérelten, robotok hegesztették össze a taharai üzemben, így kortársainál másfélszer merevebb karosszériát tudhatott magáénak. Nem mellesleg a szélcsatornás tesztek olyannyira jól sikerültek, hogy a kategória legjobb Cd=0,29-es alaktényezőjét érték el. A biztonság kapcsán sem kispályáztak a japánok: már az első LS építésekor több mint 100 példánnyal végeztek töréstesztet; nem hiába, máig benne van az a sztori, amit hazánk jó eséllyel első LS tulajától hallottam: az LS megmentette az ő és családja életét.
    A Lexusnak nem csak fejlesztői, marketing gépezete is hatásos: idén rekorder futású és extrán keveset futott LS-ekről is érkeztek hírek, de talán mindnél érdekesebb volt az az LS, amit az RX bemutatójánál nekünk, újságíróknak is próbára kínáltak. Nagyjából 200 ezer kilométeres, nem felújított, nem extrán megőrzött, csupán a használtautó-piacról vásárolt és különösebb felújítás nélküli példányt kaptunk. Most lehetne ámuldozni azon, hogy egy több mint 25 éves autó hogyan lehet ennyire egyben, de be kell valljam, engem nem lepett meg, hogy szinte gyári állapotát hozta az LS. Egy korrektül megőrzött és utólagos javít(gat)ással, valamint sós dunsztolással nem sanyargatott japán autó ezt hozza.
    A korabeli elmondások szerint is selymes járású V8 pöccre indult és valóban szépen járt. A kor autóihoz illően visszakérdezés nélkül reagál a gázpedálra, s a 4 fokozatú, Sport és Winter módot is kínáló, elektronikus vezérlésű automata váltó sem az a tökölős fajta, teszi a dolgát. Ugyanakkor persze hiába kapcsoljuk Sportba, a magasabb fordulatszámtartományokhoz állított kapcsolási pontok ellenére se lesz versenyautó az LS-ből, sőt ma már a 250 lóerő adta menetdinamika sem annyira letaglózó, mint amennyire várnánk egy V8-astól. Viszont ez nem egy kihegyezett motor; lineáris teljesítményleadással és főként elnyűhetetlenséggel, széles tartományban húz. Az pedig már más kérdés, hogy lehet még „húzni”, ha épp ki szeretnénk használni a hátsó hajtásban rejlő mókafaktorokat. [BANNER type="1"]
    Amúgy az autó egésze egy technikai csoda: passzív légrugós és szabályozható lengéscsillapítós, elöl kettős keresztlengőkaros futóműves. Az autóipar fejlődését mutatja persze, hogy futásával és helykínálatával is lepipálja ma egy Camry, ami csupán egy kommersz szedán a Toyota kínálatában, persze nem véletlenül a világ legnépszerűbb „full size” limuzinja. Az LS leginkább történelmi darab, még velünk élő történelem, amibe mai szemmel bőségesen locsolhatjuk a benzint, ám ne feledjük el, hogy a maga korában hengerenkénti 4 (összesen 32) szelepes motorjával és bajnok alaktényezőjével kifejezetten takarékos modell volt az osztályában. Ma bőségesen elég nagy szó, hogy a nem gyilkolt példányai szinte gyári állapotban vannak, már amennyiben mindig megkapták a számukra előírt és kijáró karbantartást. Az első példányok jövő évtől OT vizsgát is kaphatnak, az áruk pedig már most felfelé mozog, de 1,5 millió forintért lehet találni a Használtautó.hu oldalon is akár.
    Előző cikkElvetemült szerkezet ez a terep 911-es
    Következő cikkEzek a legtakarékosabb autók – valós fogyasztási adatok alapján
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.